A majmok bolygója csak az emberiség kihalásával jöhet létre

A hazai mozikban a héten bemutatott A majmok bolygója: Lázadás című tudományos-fantasztikus filmben az emberhez hasonlóan intelligens csimpánzok és gorillák támadnak emberekre. Nem zárható ki, hogy egyes főemlősök évmilliók múlva fejlettségükben megközelítik az embert, ám ehhez az [origo] által megkérdezett szakértő szerint az kell, hogy a Homo sapiens előbb eltűnjön a Föld színéről.

Szuperintelligens csimpánzok és gorillák lázadnak fel fogva tartóik, az emberek ellen a mozikban ezen a héten bemutatott A majmok bolygója: Lázadás című filmben. A kísérleti állatként tartott majmok egy új, a sérült agy gyógyulását elősegítő gyógyszer mellékhatásaként válnak szokatlanul intelligenssé, mígnem egyikük megelégeli a rabságot. Fellázítja társait, és háborúba indulnak az emberek ellen.

Bár a csimpánz és az ember génjeinek legalább 97 százaléka közös, jelenlegi tudásunk alapján kevés esélye van annak, hogy a csimpánzok szervezett formában fellázadjanak az emberek ellen. A Természetvédelmi Világszövetség adatai alapján ennél sokkal valószínűbb, hogy az ember kiirtja őket a Földről. Topál József etológus, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa az [origo]-nak elmondta: elviekben lehetséges, hogy a főemlősök évmilliók múlva fejlettségükben megközelítik az embert, ám ez csak abban az esetben következhet be, ha az emberiség kihal. "Az ember ugyanis oly mértékben rátelepedett a földi ökoszisztémára, ami ezt lehetetlenné teszi. Ráadásul a kulturális evolúció elszabadulásával a biológiai, természetes szelekción alapuló evolúciós folyamatokat tulajdonképpen felfüggesztettük, illetve a kulturális evolúciónak rendeltük alá" - mondta Topál. (A kulturális evolúcióról bővebben korábbi cikkünkben olvashat.)

Mennyire lehet intelligens a csimpánz?

A tudományban kétféle felfogás létezik az intelligencia megfogalmazására - mondja Topál. "Egyik szerint minden faj intelligens a maga nemében, hiszen a természetes szelekció a maga sajátos életkörülményeihez, alkalmazkodási kényszereihez illesztette az egyes fajokat. Ezért nincsen értelme fajok közötti intelligencia-összevetést tartani" - mondja az etológus. A tanulási feladatokat vizsgáló kutatások ezt a nézetet támasztják alá. A kutya például sokkal nehezebben old meg egy olyan feladatot, ahol úgy ér el egy falatot, hogy először el kell távolodnia tőle, például amikor egy fára tekert lánccal van kikötve. A kutya általában a láncot a jutalom felé rángatva küzd, és nem jut el a megoldásig, míg egy mókus erre sokkal hamarabb rájön. Az ilyen kísérletek azonban csak azt tükrözik, hogy a különböző fajok nagyon eltérőek az ökológiai alkalmazkodásukban. A kutya síkvidéki ragadozóként nincs hozzászokva, hogy el kell távolodni a zsákmánytól ahhoz, hogy megszerezze, míg a mókus számára hétköznapi dolog, hogy hasonló fizikai akadályokat küzdjön le (ha például egy ágról nem éri el a szomszédos fán lévő táplálékot, akkor lemászik a földre, és kerülővel közelíti meg).

A majmok bolygója: Lázadás című filmet augusztus 18-tól vetítik a magyar mozik

A másik álláspont szerint van értelme a fajok közti összehasonlításnak, mert az a képesség, ahogy egy élőlény feldolgozza, megérti a körülötte lévő világot, jó mérőszáma lehet az általános biológiai értelemben vett intelligenciának, mondta Topál. Az ilyen vizsgálatoknál azt mérik, milyen gyorsan képes egy állat egy tanulási szabályt felismerni, és azt egy új helyzetre alkalmazni.

"A főemlősfajok esetében, ahogyan bármely más fajnál, az intelligenciát meghatározhatjuk úgy, hogy az a külvilág folyamatainak modellezésére való képesség, azaz a gondolkodás komplexitása" - mondta Topál. Egy társas életmódot élő állatnál azonban sokkal nagyobb kihívás a környezetet modellezni és várható eseményeket jósolni, mert rengeteg történést kell feldolgozni. Egy magányos növényevő ehhez képest ingerekben szegényebb környezetben él, ami könnyebben jósolható elemekből áll, így nincs szüksége ilyen összetett gondolkodásra. A főemlősök között is vannak eltérések pusztán az életmód alapján, mondta Topál.

"A csimpánzok meglehetősen bonyolult társas világban élnek, az állatvilágban kiemelkedő relatív tömegű aggyal rendelkeznek, ezért számos vonatkozásban magas szintű gondolkodási teljesítményeket képesek nyújtani" - mondta az etológus. A csimpánzok világa elsősorban a versengésről szól, ezért az ilyen helyzetekben sokszor meglepően jól teljesítenek. Megértik például, ha egy társuk látott valamit, amit ők nem (mondjuk a táplálék elrejtését), és így speciális tudásra tett szert. De ugyanígy képesek lehetnek szándékosan megtévesztő viselkedésre is, ami az emberi "hazugság" egy egyszerűbb formája, tette hozzá Topál. Ehhez képest az együttműködést igénylő helyzetekben sokszor nagyon gyengén teljesítenek, az evolúció erre nem készítette fel őket eléggé - az emberré válás során ez volt az a tulajdonság, amelynek köszönhetően őseink kiemelkedtek és elváltak a főemlősöktől.

Az ember átlagos agytérfogata 1300-1450 cm³ között van, a csimpánzé körülbelül 400 cm³. Az értelmi képességeket tekintve azonban önmagában a tömeg nem meghatározó, helyette a relatív agytömeget szokták figyelembe venni, vagyis az agytömeg testtömeghez viszonyított arányát. Az embereknél az agy tömege általában 1300-1400 gramm, míg a testtömeg a felnőtt férfiaknál átlagosan 70-85 kilogramm, a nőknél 60-75 kilogramm. A csimpánzok agya nagyjából 400 grammot nyom, a kifejlett hímek testtömege pedig 40-60 kilogramm, a nőstényeké 32-47 kilogramm.

Sok új viselkedésformára derülhet fény a következő években

A csimpánzok viselkedése a mai napig tartogat meglepetéseket a kutatók számára. 2009-ben kameracsapdák segítségével fedezték fel, hogy egyes gaboni példányok kiássák a földi méhek fészkét, hogy így jussanak mézhez. Ugyanebben az évben kongói csimpánzokról közölték, hogy a termeszhorgászathoz használt bot végét megcsócsálják, hogy rojtos legyen, így minél több termesz rá tudjon harapni. Ezeket a viselkedéseket korábban egyik csoportnál sem tapasztalták.

Az afrikai főemlőskutatásban élen járó lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet vezetésével a közelmúltban egy 15 afrikai országot érintő vizsgálatba kezdtek. A Pan Africa Great Ape Program névre hallgató felmérés keretében 40 helyszínen alakítanak ki ideiglenes kutatóhelyeket, hogy felmérjék a csimpánzok és más emberszabásúak létszámát. A kutatás keretében kameracsapdákat és hangrögzítőket is kihelyeznek, hogy vizsgálják, hogyan változik a csimpánzok viselkedése - a hangoktól kezdve az eszközhasználatig - a kontinensen. Abban bíznak, hogy így tanulmányozhatják az emberi kultúra eredetét.

A kutatók mostanában kezdik felismerni, hogy az állatok egy része is rendelkezik egy bizonyos szintű kultúrával. Vannak csimpánzok, amelyek hosszú botot használnak hangyahalászatnál, míg mások rövidet. Nyugat-Afrikában élnek olyan populációk, amelyek tagjai kővel vagy fával törik fel a diót, míg az elefántcsontparti Nzo-Sassandra folyótól keletre csupán egy csoportnál tapasztalták ezt. Az afrikai csimpánzok között azonban csak 12 olyan kolónia van, amelyeket fokozatosan hozzászoktattak az emberi jelenléthez, és így lehetővé vált a terepi megfigyelésük. (A kontinensen becslések szerint 180-300 ezer csimpánz él, és számuk jelentősen csökken élőhelyeik megszűnése és az úgynevezett bozóthús-kereskedelem, vagyis emberi fogyasztási célú vadászat miatt.) 1999-ben a brit St. Andrew's Egyetem kutatója, Andrew Whiten és kollégái összegyűjtötték a megfigyelt csoportok közül hétre jellemző viselkedéseket, és megállapították, hogy a szokásaik az élőhelytől függnek.

Laboratóriumi körülmények között a csimpánzoknál is megfigyelték, hogy képesek tanulni egymástól. Természetes körülmények között persze az eltérő szokásoknak számos okuk lehet, például a hangyahalászathoz hosszabb botot használóknál kiderült, hogy az általuk fogyasztott hangyafajok agresszívabbak, hosszabb lábaik vannak, és nagyobb rágóik, vagyis gyorsabban végigszaladnak a boton, és nagyobbat harapnak a horgászba. A genetikai befolyás szintén nem elhanyagolható: kilenc csimpánzcsoport örökítőanyagának összehasonlítása alapján megállapították, hogy azok a csoportok, amelyeknél nagyobb az átfedés a mitokondriális DNS-ben (a mitokondrium a sejt energiaellátásában fontos szerepet betöltő sejtszervecske, amely a sejtmagétól független, önálló, de kisméretű, kör alakú DNS-sel rendelkezik), több hasonlóságot mutatnak viselkedésükben.

Elképzelhető, hogy a viselkedéseket az ivarérett nőstények terjesztik, amikor új csoporthoz csatlakoznak - ugyanakkor az is lehet, hogy a csoport elutasítja a máshonnan érkező csimpánz új módszereit. Az is lehetséges, hogy a csoportok saját maguk fedeznek fel új viselkedéseket, amelyek egy része aztán megmarad és továbbadódik. A Pan African Great Ape Program keretében negyven új populációval terjeszthetik ki a megfigyelt állatok körét, és a kutatók bíznak benne, hogy néhány év múlva már négyszer többet fognak tudni a csimpánzok viselkedéséről, mint most. Az adatok segíthetnek majd meghatározni, hogyan befolyásolják a gének, az ökológia és a társas kapcsolatok a viselkedések terjedését, és így talán bepillantást nyerhetünk az emberi kultúra eredetébe.