Vágólapra másolva!
Egy francia háziorvos közzétette az ásításról szóló legelső kézikönyvet: a kiadvány a legfrissebb kutatási eredményeket tartalmazza máig megmagyarázatlan viselkedésünkről.
Vágólapra másolva!

"Az ásítás rejtelmei a fiziológiában és a betegségekben" - ez a címe annak az új kézikönyvnek, amelyet Olivier Walusinski francia háziorvos állított össze nemrég. A könyv megjelenését egy nemzetközi konferencia is követi, amelyet június 24. és 25. között Párizsban tartanak majd. A rendezvényen többek között olyan témákról lesz szó, hogy mi az ásítás szerepe az agy hűtési mechanizmusában, vagy hogy miért ásítanak az emberi magzatok is.

"Több elmélet létezik, ám máig nincs bizonyíték arra, hogy miért ásítunk. Amit tudunk, az az, hogy egy átlagos ember életében mintegy 250 ezret ásít, és hogy az anyaméhben lévő magzat mindezt már 12-14 hetes korától megteszi. Ezek az adatok arra utalnak, hogy az ásításnak fontos idegélettani szerepe lehet. Ha egy 60 grammos magzat rászánja az energiát, amely egy ásításhoz és nyújtózkodáshoz szükséges, akkor annak alapvetően fontos helye lehet a fejlődésében" - mondta Walusinski.

Az emberek ásításáról még mindig tartja magát az a feltevés, hogy élettani oka a vér oxigénszintjének emelése és a többlet szén-dioxid eltávolítása. Ezt a magyarázatot azonban már az 1980-as években elvetették. Az újabb kutatások arra utalnak, hogy inkább éberségünket növeljük az ásítással, például ha álmosak vagyunk vagy unjuk magunkat. Egyes megfigyelések ezen kívül azt mutatják, hogy az ásítás a stressz csökkentésére is alkalmas lehet. Az ejtőernyősök például gyakran ásítanak ugrás előtt, és a stressznek kitett patkányoknál is azt tapasztalták, hogy gyakrabban ásítanak - írja az MTI beszámolója.