Verseny lesz a szuperautó és egy repülőgép között

Jelentős előrelépést könyvelhettek el a világ leggyorsabb, szuperszonikus sebesség elérésére képes autójának fejlesztésén dolgozó mérnökök, hiszen megtalálták az aerodinamikai megoldást arra nézve, hogy a jármű ne szakadjon el a földfelszíntől. A Bloodhound SSc (Véreb) projekt célja ugyanis az, hogy olyan autót hozzanak létre, amely megdönt majd minden eddigi sebességi rekordot és a föld felszínén, a kerekein gurulva éri el az áhított 1000 mérföld/óra (1610 km/h) sebességet, várhatóan 2011-ben.

A 6,5 tonnás jármű eredeti terveinek kidolgozásakor még nem állt rendelkezésre elég tapasztalat arról, hogy mekkora felhajtóerő termelődik a kocsiszekrényen a hatalmas sebességre való gyorsulás közben. Mivel az eddig lefolytatott szimulációk és tesztek szerint több mint 12 tonna megemelésére képes emelőhatás keletkezne, a leszorítóerő növelése érdekében módosítani kellett a kasztni aerodinamikai kialakításán, ami sikerrel járt. Ez nagy mérföldkő a programban, hiszen elhárult az egyik legnagyobb akadály a sikeres megvalósítás előtt.

A hatalmas számítási kapacitást igénylő aerodinamikai módosítások kidolgozásában a program egyik támogatója, az informatika világában nagy tapasztalatokkal rendelkező Intel nyújtott segítséget. Az elsősorban nagyteljesítményű mikroprocesszorairól híres cég számítástechnikai hátterének birtokában a Bloodhound SSc (SuperSonic Car) projekten dolgozó mérnökök 11 különböző modellt dolgoztak ki, majd a legjobb kiválasztása után még további 55 kisebb-nagyobb módosítást eszközöltek.

Mint a Forma 1-ben, csak jóval gyorsabban

Az autós gyorsasági verseny királykategóriájában is óriási fejtörést okoz a mérnököknek a megfelelő leszorítóerő és tapadás elérése, hiszen a motorokban rejlő bődületes erőt csak ezek birtokában lehet hatékonyan kiaknázni, illetve meg kell gátolni, hogy az autó felemelkedjen és szó szerint elszálljon. A Bloodhound esetében - a Formula 1-es versenygépek 300-350 km/h maximális sebességével ellentétben - mindezt ráadásul a földfelszínen mért 1,3 Mach-nál kell elérni. Vagyis szinte nulla felhajtóerőre van szükség, ellenkező esetben ugyanis a jármű egyszerűen elrepülne - márpedig a cél az, hogy indulástól a megállásig végig gurulva tegye meg az útját. Ez viszont csak úgy érhető el, ha nagyobb leszorítóerő keletkezik, mint amekkora felhajtóerő ébred. A jármű külső burkolatát úgy módosították, hogy a stabilizátorokat leszámítva az összes lehetséges élet és egyenes felületet lekerekítették, illetve domborúvá formálták.

Egy valóban látványos animáció a Bloodhound SSc és egy vadászgép versenyéről

A járművet két erőforrás gyorsítja fel: egy kisebb rakétahajtómű és egy az Eurofighter Typhoon harci repülőgépekben is alkalmazott EJ200 típusú sugárhajtómű speciálisan átépített változata. A hegyes orrú, rakétaszerű szerkezetnek száguldás közben szó szerint "vágnia" kell a levegőt, nem szabad azt "maga alá gyűrve" emelőerővé alakítania. Ugyanakkor a járműnek meg kell tartania útirány-stabilitását is, kormányozhatónak kell maradnia, ezért van szükség a Forma 1-es autókéhoz hasonló stabilizátorokra. A most kialakított forma sem teljesen végleges még, hiszen a további tesztek eredményeinek birtokában még várhatóak kisebb módosítások, illetve plusz leszorítóerőt biztosító aerodinamikai elemeket szerelnek fel.

Nehéz feladatok, különleges megoldások

A minden eddiginél nagyobb sebesség eléréséhez különleges kerekekre is szükség van, hiszen óriási terhelés éri majd a futóművet. A számítások szerint a kerékként szolgáló 900 mm átmérőjű, 120 mm vastag, speciális alumínium-ötvözetből készült korongok 10 330-as percenkénti fordulatszámot érnek majd el, mely során a peremeken mért G erő elérheti az 50 000-et! További problémát az okoz, hogy 1600 km/h sebességnél a legapróbb föld vagy kődarab felverődése is óriási erővel károsíthatja a kasztnit, veszélyeztetve a szerkezet működőképességét és a pilóta testi épségét. "Páncélozni" azonban nem lehet a szerkezetet, hiszen akkor növekedne a tömege, és nem tudná elérni a hőn áhított sebességet. Ezért olyan, főleg kompozitanyagokkal kísérleteznek a konstruktőrök, melyek kellően ellenállóak, ugyanakkor megfelelően könnyűek is.

Az eddigi leggyorsabb földfelszíni jármű a Thrust SuperSonic Car, mely 1997-ben 763 mérföld/óra (1228 km/h) sebességet ért el. Amennyiben nem merülnek fel nagyobb műszaki problémák, és a program megvalósítása az eredeti ütemterv szerint halad, akkor 2011 második felében Dél-Afrikában kerülhet sor a korábbi világrekord megdöntésére. Az autóban egy vadászpilóta, Andy Green foglal majd helyet, aki annak idején a Thrustot is vezette.