Tórendszer a város alatt, körös körül kialudt tűzhányók: Tapolca és környéke

A Berger Károly barlang új járatai és tavai, melyeket a Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport tagjai tártak fel, a nagyközönség előtt zárva marad, de Tapolcán és közvetlen szomszédságában számos olyan természeti és történelmi érték található, melyek nemcsak természetvédelmi, hanem tudományos szempontból is rendkívül érdekessé teszik ezt a tájegységet.

A természet nagy földalatti keverőedénye: Tapolcai-tavasbarlang

A szinte egész területével a város alatt elhelyezkedő Tapolcai-tavasbarlangot, melynek fő alkotó kőzete a mészkő- és márga, a földtörténeti miocén korszak középső időszakában, mintegy 13,7 millió éve képződött, a források szerint 1903-ban fedezték fel kútásás közben. Mindössze tíz év elteltével itt nyitották meg az ország első, villanyvilágítással ellátott, az idegenforgalom céljára is használt barlangját, 1938-ban pedig a törmelékek eltávolításával alakították ki azt a csónakázható körfolyosót, mely több barlangi tavakat köti össze.
Bár már 1942-ben védetté nyilvánították a barlangot, az 1980-as évek elejének egyik nagy ellentmondásaként a fokozottan védetté nyilvánítással szinte egyidőben teljesen eltűnt a karsztvíz mind a barlangból, mind a Malom-tóból. Ez a bakonyi intenzív bauxitbányászati technológiára való átállás következménye volt, aminek központi elemét képezte a karsztvíz teljes kiszivattyúzása a barlangnál jóval mélyebben fekvő bányajáratokból.

A tapolcai Malom-tó

A reménytelennek tűnő helyzet csak 1998-ban változott meg, amikorra - a szivattyúzás megszüntetését követően - visszaállt az eredeti vízszint, s a tavas-barlang új életre kelt, újraindították a csónakos bejárás lehetőségét. A mesterséges fénnyel megvilágított 4-5 méter mély, kékes-zöld vízen hangtalanul haladó csónakból - végighaladva a Meteor és Nautilus ágon - a barlang szarmata mészkőből kioldódott kisebb-nagyobb termeinek változatos formavilága, pl. a borsókövek és aragonit képződmények is megfigyelhetők.

A tavas-barlang különlegessége az a halfaj, a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), melynek egyedei a Malom-tóból bejutva és itt folyamatosan barlangi életmódot folytatva az idők során a faj egy külön, sajátos barlangi változatává alakultak. A rendkívül kiterjedt járatrendszerrel rendelkező tavas-barlang, mely sikeresen megőrizte érintetlenségét, a hidrológiai, geológiai, morfológiai és biológiai értékek egyedülálló gyűjtőpontja, a vízutánpótlás szempontjából tulajdonképpen egy óriási keverőedény. Kétféle származási helyű és hőmérsékletű víz érkezik ide, s ennek kivételesen érzékeny egyensúlyát tartja fenn a barlang, létrehozva azt a speciális - 20 °C - állandó hőmérsékletű kristálytiszta vizet, mely járatait, tavait megtölti. Az egyik fajta víz a Tapolcai-medence területéről, a felszínről beszivárgó hideg karsztvíz, míg a másik a barlang alatt jóval mélyebbről, a napjainkra kihunyt környékbeli tűzhányók utó-vulkáni működésétől kb. 40 °C-ra felmelegedett, és a repedéseken a barlangba feljutó mélységi karsztvíz. Ezeket elegyíti a természet ebben az óriási keverőedényben.

Csónakázás a tavasbarlangban

Kialudt tűzhányók lábánál

Tapolca közvetlen és távolabbi szomszédságában több a földtörténeti korokban aktív, de mára kialudt vulkán, tanúhegy található, melyek szerepet játszottak a Tapolcai-tavasbarlang kialakulásában is. Ezek mai állapotukban is szemléletes bemutató helyei a hajdani geológiai folyamatoknak, ugyanakkor védett területükön fellelhető botanikai és zoológiai ritkaságaiknak valamint a rajtuk található építészeti emlékeknek köszönhetően fokozott védettséget élveznek.

Tapolcához a legközelebb eső tanúhegy a Csobánc, melynek 376 méter magas tetején találjuk Csobánc várának romjait, s ahonnan a környék legszebb körpanorámája nyílik. Az 1250-es évekre már álló vár átfogó régészeti feltárása ma a Csobánc Váráért Alapítvány tevékeny részvételével zajlik. Az alapítvány 2004-óta minden évben megrendezi a hegy lábánál fekvő Gyulakesziben a végvári hagyományőrzők legnagyobb országos rendezvényét, melyet Rátóti Gyulaffy Lászlóról, a XVI.század közepének legendás hírű végvári lovastisztjéről neveztek el, aki 1525 körül született a várban.

A Csobánc Tapolca felől

Csobánc vára, bár 150 évig állt a Habsburg és Oszmán birodalom határán, a török sohasem tudta bevenni. 1664-ben az erre utazó híres török történetíró Evlia Cselebi is említést tett a várról munkájában, de megfordult itt a legendás Béri Balogh Ádám brigadéros is az 1690-es években. A Rákóczi-szabadságharc idején a vár kuruc kézen volt és 1707-ben a kb. 60-80 fős védők egy ezerfős labanc ostromló sereget is képesek voltak visszaverni, óriási veszteséget okozva. A Csobánc hegy területe az ott élő virágfajok miatt is védett, mint amilyen pl. a fekete és leánykökörcsin vagy az igen ritka buglyos kőtörőfű.

Tanösvényen Sárkányölő Szent György barlangjához

A másik jelentős tanúhegy a szintén Tapolcához közel fekvő Szent György-hegy, melyet a 4 km hosszú, kétnyelvű (magyar, német) természetvédelmi tanösvényen a leginkább célszerű bejárni. A tanösvény állomásai bemutatják a hegy földtörténetét, növényvilágát pl. a cselling páfrány csak itt megtalálható populációját, a pikkelyharasztot vagy a Lumnitzer-szegfűt.

A Tapolcai-medence a szigligeti várból. Háttérben balra a Szent György-hegy, jobbra a Csobánc

A következő pont a "jégbarlangot" mutatja be, melyben mindig a fagy és a különböző jégképződmények az uralkodóak. Eredeti neve Sárkány-barlang volt, mert a néphit szerint ebben a barlangban végzett Szent György a sárkánnyal, s ebben a körben lelhetjük meg a hegy nevének eredetét is.

A legfőbb értékek, melyek egyben a hajdan volt vulkáni működés közvetlen bizonyítékai, a bazaltoszlopok is megtekinthetők, majd feljuthatunk a 414 méter magas csúcsra. Az utolsó megállónál megismerhetjük a hegy védett állatfajait, a hollót, a vörös vércsét, a kövirigót és a fűrészlábú szöcskét, mely a tanösvény jelképe is. A hegyről leereszkedve kihagyhatatlan látnivaló Hegymagas község két barokk építészeti emléke az 1770-es évekből, a Tarányi Pince és a Lengyel Kápolna.

Pichler László