Az eddigi legjobb hely a marsi élet keresésére - kép

Meleg víz, illetve vízgőz szivárgott felfelé a felszín alól egykor a Mars egyik tűzhányójának lejtőjén. Az új mérések alapján a Nili Patera nevű vulkán oldala ideális hely lehet életnyomok kereséséhez.

Több milliárd évvel ezelőtt hatalmas oszlopokban tört elő a gőz a Mars felszíne alól egy aktív tűzhányó lejtőjén. A terület érdekes, új célpontja lehet a jövő űrszondáinak, mert egykor megfelelő viszonyokat biztosíthatott az élet számára, az esetleg ott elpusztult organizmusoknak nyomát pedig máig őrizheti. A Nili Patera nevű vulkán lejtőin lévő ásványokat Jack Mustard és kollégái (Brown University) azonosították.

A főleg szilícium-dioxidból álló ásványkiválás nem az első ismert példa a Marson, amely egykori folyékony vízzel kapcsolatban keletkezett - azonban a terület adottságai miatt ez az eddig leginkább perspektivikus az ősi életnyomok keresése szempontjából. Sok korábban felfedezett, vízzel kapcsolatos üledékhez nem kapcsolódott vulkáni központ a bolygón. Ilyet ásott ki véletlenül a Spirit a kerekével a felszín alól, vagy itt említhetők a bolygó számos kráterében lerakódott idős rétegek. Ezek azonban hideg vízből is képződhettek, míg a most megfigyelt esetben egyértelmű a kapcsolat egy vulkánnal. Földi példákból pedig tudjuk, hogy a vulkáni hőforrásokhoz gyakran életközösségek kapcsolódnak.

Látkép a Nili Patera vulkánról. Az előtérben lévő világosabb foltok az ősi hévforrásokból kivált ásványok (Mustard, Brown, NASA, JPL)

Ha egykor a területen valóban voltak élőlények, azok konzerválódhattak a kivált szilícium-dioxid kristályok alkotta kőzetben. Ez az anyag nem porózus, tehát nem lyukacsos szerkezetű - így az esetleges ősmaradványok a légköri hiperoxidoktól elszigetelt állapotban voltak, amelyek egyébként lebontják a szerves anyagot. Az egyetlen veszélyt, ami miatt elpusztulhattak az esetleges ősi életnyomok, a kozmikus sugarak, az űrből érkező nagy sebességű atommagok jelentik a hosszú évmilliók alatt. Ezek azonban nem hatolnak be 1-2 méternél mélyebbre a felszín alá - tehát a felső réteg alatt ideális körülmények uralkodhatnak az egykori szerves anyag konzerválódására.