Mekkorák voltak a legnagyobb emlősök?

Egy nemzetközi kutatócsoport megállapítása szerint a földtörténet során ciklikusan megjelenő gigantikus emlősök mindig nagyon hasonló ökológia szerepet töltöttek be, és hasonló környezeti kényszerekre válaszoltak.

A legnagyobb emlős, amely valaha a Földön mászkált, az Indricotherium transouralicum névre hallgató szarv nélküli, orrszarvú-szerű növényevő volt. A körülbelül 17 tonnás, és 5,5 méter magasságú állat Eurázsiában élt körülbelül 34 millió évvel ezelőtt. A Science legújabb számában egy számos szakemberből álló kutatócsoport hatalmas adatbázist állított össze és elemzett a legnagyobb emlősökről, amelyek valaha előfordultak bolygónk bármelyik szegletében. Az adatok meglepő mintát tártak fel a nagytermetű emlősök evolúciójáról.

Az Új-mexikó Egyetem kutatói által vezetett projektben a világ számos egyeteméről és kutatóintézetéből hozták össze a paleontológusokat, az evolúcióbiológusokat és a makroökológusokat. A kutatócsoport összeállítása során az volt a legfontosabb szempont, hogy evolúciós szemszögből közelítsék meg az emlősök méretét. A kutatás célpontjaként azért választották a méretet, mert ez nagyon sok mindent befolyásol az állatok életében a szaporodástól a kihalásig. Az emlősök pedig kiváló tesztalanynak bizonyultak. Egyrészt az egértől az elefántig terjedő méretskálán a mai képviselőik is nagyon változatos csoportot alkotnak, és ráadásul a sokkal több elérhető adattal rendelkezünk az egykor élt emlősökről, mint bármelyik másik nagyobb csoportról. Ez részben annak köszönhető, hogy az emlősfogak nagyon kiválóan fosszilizálódnak, ráadásul a fogak korrelációt mutatnak az átlagos testmérettel.

A húsz kutatónak kétévi munkájába telt, amíg összegyűjtötték a szükséges adatokat. Ennek megfelelően természetesen egy nagyon alapos és egyedi adatbázist állítottak össze, miközben információkat szereztek a világ összes ismert élő és fosszilis emlősének maximális méretéről. Egy ekkora adathalmaz lehetővé tette, hogy teszteljék elméletüket az emlősök méretének evolúciójáról.

A mezozoikum (földtörténeti középidő) során az emlősök még kisméretűek voltak, a legnagyobbak is alig érték el a 10 kilogrammot. Miután azonban a dinoszauruszok kihaltak a kréta időszak végén, az emlősök sokkal nagyobbra növekedhettek, miközben változatos új formáik jelentek meg, hogy betöltsék az elérhetővé vált ökológiai fülkéket. Egyes fajok akár ezerszer akkora méretet értek el, mint a dinoszauruszok árnyékában élő őseik. Ez a jelenség különösen jól dokumentált Észak-Amerikában, a kutatók azonban ellenőrizni akarták, hogy ugyanez zajlott-e le az egész bolygón. Eredményeik szerint ez a minta tényleg következetesen jelentkezik nem csak globálisan, hanem időben, különböző táplálkozási módú állatoknál és evolúciós vonalaknál is.

A valaha élt legnagyobb emlősök, az Indricotherium (balra) és a Deinotherium mérete jóval meghaladta a ma élő afrikai elefánt paramétereit. Az Indricotherium az orrszarvúak kihalt rokona, amely az eocén és oligocén korszakokban élt (37-23 millió évvel ezelőtt) és tömege elérhette a 15 000 kilogrammot. A kihalt ormányosok közé tartozó Deinotherium a késő-miocén és a kora-pleisztocén között élt (8,5-2,7 millió évvel ezelőtt), és akár 17 000 kilogrammot is nyomhatott

Az emlősök maximális mérete élesen növekedni kezdett körülbelül 65 millió évvel ezelőtt, és első csúcspontját az oligocén korszakban érte el (34 millió évvel ezelőtt) Eurázsiában, majd egy második csúcspont jelentkezett a miocén során (10 millió évvel ezelőtt) Eurázsiában és Afrikában. Vagyis a dinoszauruszok kihalása után alig 30 millió évvel, majd azt követően 24 millió évvel később a rendszer ismét kitermelte a hatalmas termetű állatokat. Geológiai szempontból ez egy nagyon gyors evolúciót jelez. Mivel sok különböző evolúciós vonalnál egymástól függetlenül fejlődött ki nagyon hasonló maximális méret, ez arra utal, hogy a gigantikus emlősök mindenhol hasonló ökológiai szerepet töltöttek be. A minták állandósága azt mutatja, hogy az élővilág minden régióban ugyanazokra az ökológiai kényszerekre válaszolt. Például a globális hőmérséklet és az elérhető szárazföldek mennyisége két olyan ökológiai faktor, amelyek korrelációt mutatnak a maximális testméret evolúciójával. Minél hidegebb van, annál nagyobb állatok jelennek meg, amelyek jobban tudják a hőt tárolni. Az is egyértelműen látszik, hogy a legnagyobb emlősök nem egyetlen csoporton belül jelentek meg, hanem időben és térben vizsgálva mindig más-más csoportok közül kerültek ki a legnagyobbak.

A levegőben, a szárazföldön és a vízben élő emlősöknél tapasztalható mérettartományok, néhány jellegzetes példával, és az elérhető maximális méretet korlátozó biológiai és környezeti tényezőkkel. Az ábra nagyobb méretben

Forrás: Science / AAAS