Lehetséges ősmaradvány-lelőhelyet azonosítottak a Marson

Akár fosszíliákat is megőrizhetett a Mars kezdeti időszakából a bolyó Nili Fossae régiója, mely kőzettani összetétel szempontjából a sztromatolitokban, tehát ősi cianobaktériumok nyomaiban gazdag ausztráliai Pilbara területre hasonlíthat.

A Mars felszínén távérzékeléses módszerekkel a Nili Fossae régióban azonosítottak először jelentős mennyiségű karbonátot még 2008-ban. Ez az ásványcsoport az ősi vizekből válhatott ki (akárcsak a földi mészkő), és ezért az esetleges egykori élet nyomait is őrizheti. Adrian J. Brown (SETI Institute) és kollégái ezt a térséget vizsgálták, ahol a karbonátok mellett talk ásványt (Mg₃Si₄O₁₀(OH)₂), valamint néhány további agyagásványt azonosítottak, amelyek mind az egykori, közel semleges kémhatású, langyos vizes környezetre utalnak.

A szakemberek vizsgálatai alapján a területen úgynevezett hidrotermális átalakulások zajlottak, amelyek keretében vulkáni hő fűtötte víz áramlott a kőzetek repedéseiben, és alakította át azokat. A térségben tehát együttesen jelen volt a folyékony víz, a nagy ásványi felület és belső hő is - amelyek az élet keletkezéséhez hasznosak lehettek.

A Nili Fossae területe az Ausztráliában található Pilbara vidékre emlékeztet, több hasonlóságot is találtak közöttük a kutatók. A kérdéses területeken a marsi kőzetek igen idősek, koruk 4 milliárd évhez közeli - a nyugat-ausztráliai helyszín kőzetei pedig 3,5 milliárd évesek. A földi területen sztromatolitokat, ősi cianobaktériumok élettevékenységének nyomait azonosították. A vidéken primitív, tehát kevéssé differenciált, azaz gyengén átalakult, úgynevezett ultramafikus kőzetek jellemzőek - ezek a marsi területen is hasonlóak lehetnek.

A korábbi űrszondák (sárgával) és a 2011-ben induló Mars Surface Laboratory potenciális leszállóhelyei (fehérrel) (NASA)

Az ausztráliai lelőhelyhez hasonlóan a Nili Fossae térsége is sok ősi nyomot, esetleg egyszerű élőlények fosszíliáit őrizhette meg, mivel anyaga a bolygó kora meleg és nedves időszakából maradt vissza. Vizsgálata ezért kiemelten fontos volna, azonban a terület viszonylag egyenetlen, lejtős, és ezért nem biztonságos a következő Mars-szondák számára.