A légköri vízpára kicsapódásához, tehát a felhők képződéséhez a vízpára mellett kondenzációs magvak is kellenek, amelyeken a folyamat megindulhat. Utóbbiakat különböző mikroszkopikus porszemcsék, aeroszolok alkotják - azonban néhány kísérlet alapján a nagyenergiájú sugárzás is segíti a vízpára kicsapódását.
A jelenségre a kozmikus sugarak vizsgálatakor figyeltek fel még 1911-ben. Amikor egy nagyenergiájú atommag vízpárával telt légrétegen haladt át a laboratóriumban, útja mentén apró vízcseppek váltak ki. A jelenség hátterében az áll, hogy ezek a részecskék néhány vízmolekulát részben ionizáltak, az így keletkező töltéskülönbség pedig további vízmolekulákat vonzott magához - mindez végül a víz kicsapódásához vezet. A kozmikus sugarak és a felhőborítottság közötti kapcsolatot azóta is vizsgálják, mivel sok még az ismeretlen tényező a folyamatban.
Felhőképződés laboratóriumban, zölddel a kiváló vízpára
Jérome Kasparian (University of Geneva) és kollégái hasonló jelenséget lézerek segítségével próbáltak kiváltani. Még korábban, kísérleti vízpárával telt kamrájukban 50 mikrométer átmérőjű vízcseppeket hoztak létre infravörös lézerrel, amelyek további három másodperc alatt 80 mikrométeresre híztak. A lézert 2008-ban a szabad ég alatt is kipróbálták. A teszt eredményeként sikerült egy felhőt "gyártaniuk" - de olyan messze, hogy jelenlétét csak egy másik lézerrel tudták igazolni. Minderről a Nature Photonics című szaklap 2010. május 2-i számában közöltek beszámolót.
A mesterséges felhőkészítéshez jelenleg főképp ezüst-jodid kristályokat használtak, amelyeket a légkörben szétoszlatva elősegítik a vízpára kondenzációját. A fenti az első alkalom, hogy sikeres felhőgyártó kísérletet lézer segítségével hajtottak végre. A módszer továbbfejlesztésével akár rendszeresen is létrehozhatók majd felhők.