Sportok más égitesteken

Vágólapra másolva!
A Holdon hó helyett homokon lehetne siklani, míg a Marson a mínusz 120 Celsius-fokos szén-dioxid hó nyújtana érdekes síelési lehetőségeket. A külső Naprendszer fagyott nitrogénjén már igazi extrém sportokat űzhetnénk, a kisbolygók gyenge gravitációs tere pedig hatalmas dobásokat és ugrásokat tenne lehetővé. A gerely és a diszkosz itt valószínűleg önálló keringési pályán végezné.
Vágólapra másolva!

A távolabbi jövő sportrajongóinak ma még ismeretlen, izgalmas lehetőségeket nyújthatnak más égitestek, mert ezeken a Földön megszokott hőmérséklettől, légnyomástól és gravitációtól eltérő viszonyok uralkodnak.

Jó eséllyel lehetne például síelni a Holdon - noha erre alkalmas hó nincs a felszínén. Bár nemrég sikerült jeget azonosítani déli sarkvidék mély krátereiben, illetve nagyon kevés H2O más területeken is előfordul az égitesten, ezek sportolásra nem alkalmasak. Nem így a laza holdpor, a kísérőnket borító törmeléktakaró legfelső rétege. A finom poranyag, amely látványosan őrzi a holdutazók lábnyomát, az asztronauták beszámolói alapján a hóhoz hasonló érzést nyújtott járás közben. Az Apollo-17 geológusa, Harrison Schmitt egyik lábán csúszva, a másikkal pedig lépésenként továbblökve magát arra következtetett, hogy valóban lehetne siklani a holdi poron - különösen, ha sílécet is használnának hozzá.

A holdpor azonban nem veszélytelen anyag: bár laza szerkezete miatt szemcséi elmozdulnak egymáson, az egyes szemcsék erősen korrodáló, karcoló hatásúak, és a velük érintkező felületeket tönkre is tehetik. Ennek megfelelően nem lenne egyszerű tartós sílécet készíteni a Holdra.

Forrás: NASA

Schmitt szalad a Holdon: félig ugrál, félig siklik a laza poron (NASA)

Hó és jég a holdinál sokkal nagyobb mennyiségben van a Mars felszínén. A probléma ott az, hogy a fagyott H2O réteg, amely télen a felszínen képződik (illetve arra ráhullik), nagyon vékony, síelésre nem alkalmas. Több van a szén-dioxid jégből avagy szén-dioxid hóból a planétán, amely néhol - a téli időszakban - a méteres vastagságot is elérheti.

Ennek jellemzői azonban alig ismertek: anyaga részben szilárd jégként fordul elő, de egyelőre nem zárható ki, hogy a tél elején lerakódó fagyott CO2 laza, porózus szerkezetű. Utóbbi talán lehetőséget nyújtana a síelésre, de itt sem volna gond nélküli a sport, ugyanis a hó vagy jég hőmérséklete -120 Celsius-fok körüli - fejlett űrruha kellene hozzá, hogy ezt kibírja, és a sportos megjelenés mellett a mozgásban se akadályozzon.

Forrás: University of Colorado, Boulder

Terv a jövőből: emberes marsbázis (NASA)

A marsi jegeken korcsolyázni is nehéz lenne, a földi korcsolyázás során ugyanis a jég tetején képződő vékony vízrétegen siklunk. Bár a modellszámítások alapján hasonló a vörös bolygón is előfordulhat, amikor a hőmérséklet mínusz 80 Celsius-fok fölé emelkedik, ennek jellemzői alig ismertek. A hógolyózásak sem kedvez a helyzet: a földi hó a benne lévő víztől tapad össze, ha meggyúrjuk - amelynek jelenlétére a Marson a nagy hideg miatt kicsi az esély.

Természetesen nemcsak a jég és hó, de a gyengébb gravitációs erő is befolyásolná a marsi sportokat. A síelő kevésbé nyomódna a hóba, ennek megfelelően nehezebben tudna irányt váltani, jobban be kellene dőlnie a kanyarokban. Ugyanakkor a síugrásnál sokkal messzebbre jutnának az ugrók - ha pedig egyszerűen futnának, a földinél lassabb sebesség esetén is már futó mozdulatokra kellene váltaniuk.

Forrás: NASA, JPL
A nitrogénjéggel borított Triton

Amennyiben nemcsak víz- és szén-dioxid jéggel próbálkozunk, további extrém lehetőségek nyílnak meg. A Naprendszer külső térségében a nitrogén is szilárd jéggé fagy, és gáz halmazállapotúvá alakításához, szublimációjának elindításához nem kell magas hőmérséklet. Egy enyhén fűtött szkafandercsizma is gázkibocsátást vált ki a nitrogénből, ha rááll az űrhajós. A felszabaduló gáz a magasba lökné a sportolót - érdekes lehetőségeket adva hatalmas ugrások megtételére.

A kisbolygók gyenge gravitációs tere ugyancsak hatalmas dobásokat és ugrásokat tenne lehetővé. Egy-egy apró, néhány száz méteres kozmikus szikla felszínéről akár a világűrbe is "ki lehet ugrani" - bár a folyamat lassú lenne és sokáig tartana. A diszkoszvetők és gerelyhajítók könnyen keringési pályára dobhatnák sporteszközeiket, de eközben a felszínen nehezen maradnának állva a gyenge gravitációs térben.

***

Rovatunk már a Facebookon és a Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.