Transzplantációs turizmus: eddig egy hazai esetről tudnak

Az őssejtturizmus mellett ma már nem ismeretlen a transzplantációs turizmus sem: a betegek ennek során külföldre utaznak, és ott végeztetik el a szervátültetést. Nálunk ez a gyakorlat egyelőre nem jellemző, egy példát azonban a Semmelweis Egyetem orvosa is tudott mondani. Az USA-ban jelenleg négyszáz körülire becsülik azok számát, akik kivégzett elítéltek szerveit kapták meg Kínában.

A New York-i Mount Sinai Kórház kutatói új tanulmányukban egy USA-ban élő kínai beteg példáján mutatják be, hogy milyen veszélyeket rejt magában a transzplantációs turizmus. H.Q. egy 46 éves könyvelő, akinél súlyos májbetegség lépett fel. A férfi fel is került a várólistára, egy év elteltével azonban még nem kapott új szervet, és jelentősen rosszabbodott az állapota. Ezért Kínába utazott, ahol két héttel az érkezését követően már új mája volt. A műtét után a könyvelő visszatért az USA-ba, és a Mount Sinai Kórházban kért utókezelést, amelyet meg is adtak neki. A férfinél azonban epehólyag eredetű vérmérgezés lépett fel, amelynek egyértelműen köze volt a külföldi transzplantációhoz: a beteg emiatt intenzív osztályon történő kezelésre és végül egy újabb májátültetésre szorult - írja a Liver Transplantion című folyóiratban megjelent tanulmány.

Az USA-ban mindez korántsem egyedülálló eset: gyakori, hogy a szervátültetést igénylő betegek Kínába, Indiába vagy éppen a Fülöp-szigetekre utaznak az új szervért. A beavatkozások következményei azonban gyakran súlyosak: előfordulhat hanyagul végzett sebészi munka, immunológiailag nem egyező vagy vírusfertőzött szerv, esetleg az átültetést követően lépnek fel előre nem várt fertőzések.

"H. Q. esetében sem volt egyértelmű, hogy mit tegyünk: végül az orvosi etika alapján döntöttünk az újabb transzplantáció mellett, vagyis nem ítélkeztünk, hanem a jótékonysági szempontokat vettük figyelembe. Bár nem minden esetben lehet helyrehozni a rosszul elvégzett beavatkozások szövődményeit, a mi kötelességünk az, hogy minden transzplantáción átesett beteget a legmegfelelőbben próbáljunk meg ellátni" - írják a tanulmány szerzői. Amerikai kórházak több hasonló esetben elutasították a külföldről hazatérő pácienseket. Szakmai kollégiumok ezért az USA-ban szakmai-etikai irányelveket tettek közzé a transzplantációs turizmussal kapcsolatban, egyelőre orvosok számára, akik ez alapján hívhatják fel a páciensek figyelmét a veszélyekre.

A hazai ellátás a legbiztonságosabb

A transzplantációs turizmus Magyarországon még korántsem nevezhető elterjedtnek, egy esettel azonban már itthon is találkoztunk - mondta az [origo]-nak dr. Langer Róbert egyetemi docens, a budapesti Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának igazgatója. Az egyik betegünknél Pakisztánban végzetek veseátültetést, a páciens azonban hepatitis C vírussal fertőződött az operáció során. A beavatkozást követően magas láza lett, így a repülőtérről kellett hazaszállítani - mondta dr. Langer.

A beteg újonnan transzplantált veséje a hazaérkezéskor éppen kilökődőben volt, ezért a hazai szakemberek művesekezelést (dialízist) is végeztek nála, továbbá interferonnal is kezelték. A páciens végül újra várólistára került, hogy új vesét kaphasson, itt azonban további problémák adódtak: mivel a beteg egy vesét már kapott, a szervezete immunizálódott, vagyis megindult az idegen testből származó korábbi vese elleni antitestek termelése. Ez például tipikusan olyan probléma, amely a hasonló esetekben tovább nehezíti, hogy a második szervátültetés sikeres lehessen egy korábban már transzplantált betegnél - mondta a szakember.

A folyamatos dialízis egyébként sokkal költségesebb eljárás, mintha sikeresen átültetik a szervet, és ezt követően az immunrendszer működését gyengítő gyógyszereket szed a beteg. Ez már csak azért sem indokolt, mert a transzplantációs beavatkozások itthon is biztonságosan elvégezhetőek, és egyes szervek esetében a várólisták sem annyira hosszúak, mint külföldön. Egy transzplantálandó vesére Magyarországon például csak két évet kell várni, míg Németországban ugyanez az idő akár öt év is lehet. Ez is egy nyomós ok arra, hogy senkinek ne javasoljuk a külföldön történő transzplantációt - mondta dr. Langer.

"Bár a transzplantációs turizmus már Magyarországon is megjelent, ez jelenleg nem jelent akkora problémát, hogy hivatalos felhívással is eltanácsoljuk a betegeket a külföldi transzplantációtól. Ha mégis adódik ilyen eset, mint a Pakisztánban transzplantált betegé, akkor biztosítjuk a páciens ellátását, amennyire lehetséges. Az USA-ban más a helyzet, ott jóval több esetben fordul elő ilyesmi. A gazdagabb réteg az internet segítségével könnyen megtalálhatja azokat az országokat, ahol aztán hozzá lehet jutni a kívánt szervhez" - mondta dr. Langer.

Itthon kis közösséget alkotnak az orvosok

Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodájának vezető koordinátora az [origo] kérdésére elmondta, hogy a dr. Langer Róbert által említett egy hazai esetről ő is tud, de ez nem hivatalos értesülés. "A Szervkoordinációs Iroda a transzplantációs turizmussal kapcsolatos hazai esetekről hivatalosan nem értesül, és nem is értesülhet, hiszen az iroda a szervriadó és a szervek kivételének szervezésével foglalkozik" - mondta Mihály.

Hazánkban nincsenek hivatalos irányelvek arra vonatkozóan, hogy miként kell kezelni a külföldön transzplantált betegeket. "Az egyszerű válasz erre az, hogy aki rendelkezik érvényes egészségbiztosítással, azt el kell látniuk az orvosoknak" - mondta a szakember. Mihály szerint Magyarországon egyébként sincs szükség ilyen irányelvekre, hiszen a transzplantációt végző orvosok egy kis közösséget alkotnak, akik napi szinten tartják egymással a kapcsolatot. Mivel folyamatos a szakmai együttműködés, nincsenek titkok sem. Az USA-ban egész más a helyzet, hiszen ott egyrészt több orvos dolgozik, másrészt a transzplantációs turizmus is elterjedt" - mondta Mihály.

"A transzplantációs turizmus etikai szempontból igen összetett: aki külföldre megy, az kikerül a hazai várólistáról, de ezzel még nem sért senkit. A problémát az jelenti, hogy a külföldön kapott szerv eredetéről nincsenek információk, és ezek a szervek nem is biztonságosak. A szervkereskedelem miatt az erre vonatkozó adatok természetesen nem kerülhetnek nyilvánosságra. Így ha valakit később itthon kell ellátni, akkor az orvosok nem lesznek birtokában a hatékony kezeléshez szükséges donorinformációknak" - mondta Mihály Sándor.

A tüdőátültetéseknél a legjobb a helyzet

A transzplantált szerveket - az élődonoros átültetések kivételével - agyhalott személyekből távolítják el. A jellemző az, hogy minden szervből hiány van.

Új vesére hazánkban körülbelül 600-an várnak évente, az átültetések száma pedig 250-300 körül van. Májból az évente elvégzett transzplantációk száma 40 körül mozog. A hasnyálmirigy-várólistára évente körülbelül 15 hazai beteg kerül fel, és átlagosan tíz átültetést tudnak elvégezni. A hazai szívátültetések száma 20 felett van: ez a szám lehetne magasabb is - mondta dr. Langer.

A tüdőátültetések esetében más a helyzet, mint az egyéb szerveknél. A transzplantációt ebben az esetben Bécsben végzik. Évente általában tíznél kevesebb hazai betegnél kerül sor erre a beavatkozásra, amit magyar agyhalottaktól származó szervekkel végeznek. A transzplantáción átesett betegek utógondozását már nem Bécsben, hanem Magyarországon végzik (erről bővebben korábbi cikkünkben olvashat: Testen kívül javítottak fel tüdőket).

Mihály Sándor az [origo] kérdésére elmondta, hogy 2009-ben Bécsben összesen 11 esetben végeztek tüdőtranszplantációt magyar betegeknél: ebből tíz műtétnél agyhalottból származó szervet használtak fel, egy esetben pedig - egy gyermeknél - élődonoros átültetést végeztek. A magyar donorszervekkel végzett szervátültetések egyébként meghaladják ezt a számot, mivel a várólistán kevesebb magyar van, mint amennyi az átültetésre alkalmas szerv. 2009-ben összesen 25, 2008-ban pedig 35 esetben végeztek magyar donortól származó szervvel tüdőtranszplantációt (a szervátültetésekre vonatkozó pontos adatok a Szervkoordinációs Iroda honlapján tekinthetőek meg).

"Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a valóban indokolt szervátültetéseket minden esetben finanszírozza. A problémásabb esetek közé tartozhat, ha egy gyermeknek van szüksége új szervre, mivel gyermekdonorból kevesebb van. A szívátültetéseknél pedig szükség lenne egy műszívprogramra, ami lehetővé tenné a betegek életben tartását addig az időpontig, amíg megtalálják számukra a transzplantációra alkalmas szívet. Ez azonban igen költségigényes" - mondta dr. Langer Róbert.

Emberi szövet- és szervátültetés

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Közgyűlése 1991-ben fogadta el az emberi szervek transzplantációjára vonatkozó alapelveket, később kezdeményezte a szervkereskedelem elleni fellépést. Az alapelvek előírják a szerv- és szövettranszplantációra vonatkozó vizsgálatok lefolytatását és az adatgyűjtést, érintve a gyakorlatok, az eljárások, a biztonság, a minőség és az etikai kérdések területét - olvasható az Egészségügyi Minisztérium honlapján. A WHO 2006-ban a spanyol nemzeti transzplantációs szervezettel együttműködve globális adatbázist alakított ki a transzplantációval kapcsolatos tevékenységek és gyakorlatok figyelemmel kísérésére.

Az elmúlt években világszerte jelentős növekedés figyelhető meg az emberi sejtek, szövetek és szervek transzplantációjában, amely különösen a szervhiány miatt jelent komoly kihívást. A korábbi alapelvek átdolgozását többek között a transzplantációs turizmus erősödése tette indokolttá: lényeges elem lett az ellenérték fejében történő szervadományozás és elfogadás tiltása, új alapelvként jelent meg a biztonság, a minőség és a hatékonyság követelménye, valamint az átláthatóság érvényesítése a donáció és transzplantáció során. Hangsúlyt kapott az önkéntesség és a kiskorúak védelme is - olvasható a honlapon.

***

Rovatunk már a Facebookon és a Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.