Film készült a világ legnagyobb gipszkristályairól

A világ legnagyobb ásványai közé tartoznak a mexikói Naica-barlang 2000-ben felfedezett gipszkristályai, amelyek némelyike 10 méternél is hosszabb. Egy új kutatási eredmény szerint a száraz és nedves időszakok váltakozása miatt nőhettek ilyen hatalmasra. A BBC egyik új sorozata kedden este mutatja be a csodálatos föld alatti világot.

Ha gipszkristályokat keresünk egy ásványbörzén - például márciusban majd a legnagyobb hazai rendezvényen, a Miskolci Nemzetközi Ásványfesztiválon -, általában néhány centis példányokat találunk, amelyek változatos formában gyönyörködtetnek bennünket. A gipsz évezredek óta ismert, közönséges ásvány, amely mindenütt képződhet, ahol nagy a párolgás: a bepárlódó tengervízből elsőként a gipsz válik ki. A gipsz egyik változata az alabástrom, amely puhasága, könnyű megmunkálhatósága révén kiválóan alkalmas szobrok és dísztárgyak készítésére. Rostos-szálas felépítésű, selyemfényű gipszváltozat a szelenit, amelyet szintén dísztárgyak készítésére használnak.

Ez utóbbi rostos-szálas, hosszúkás változatok hosszú idő alatt alaposan megnőhetnek. Így alakultak ki azok a hatalmas kristályok is, amelyeket 2000-ben fedezett fel két ezüstbányász a mexikói Naica-barlangban, 300 méterrel a felszín alatt. A "kristályok barlangjának" (Cueva de los Cristales) is nevezett, mintegy 30x10 méteres üregben a világ eddig ismert legnagyobb gipszkristályai találhatók, köztük egy 11 méter hosszú, becslések szerint 55 tonna tömegű példány.

Kevesen jártak még a kristályok barlangjában, de a maroknyi geológus után a BBC forgatócsoportja is bemerészkedhetett ebbe a különleges világba. Nem volt könnyű kirándulás: az üregben körülbelül 50 Celsius-fok van, 100%-os relatív páratartalommal, ami gyilkos viszonyokat jelent a szervezet számára. Ha itt levegőt vesz valaki, akkor a tüdő felszíne a leghidegebb felület, amivel a levegő találkozik, így a benne lévő pára a tüdő felületén kezd kicsapódni. Azok a bányászok, akik először másztak be az üregbe, az eszméletvesztés határán tudtak csak kimenekülni belőle.

A BBC stábjának is speciális öltözéket és légzőkészüléket kellett viselnie, bár utóbbit időnként néhány percre levehették. A barlangon kívül egy orvos figyelte a forgatócsoport tagjainak életműködését, és ha 180 fölé ment valakinek a pulzusa, átmenetileg ki kellett jönnie a barlangból - meséli Iain Stewart, az expedíció vezetője a BBC hírportálján, ahol egy rövid előzetes is megtekinthető a filmből (az expedícióról készült filmet január 19-én mutatja be a BBC új földtudományi sorozata - BBC Two, How the Earth Made Us, 22 óra).

A geológusok szerint ezek a hatalmas kristályok néhány százezer év alatt nőhettek meg ekkorára, főleg annak köszönhetően, hogy az üreget ásványokban gazdag, egyenletes hőmérsékletű meleg víz töltötte ki. Újabb eredmények szerint - amelyről a New Scientist ugyancsak 2010. január 19-én számolt be - a kristályok növekedésében a terület klímájának változásai is fontosak voltak. Csapadékosabb és szárazabb időszakok váltogatták egymást, és szárazabb, melegebb szakaszokban a párolgás miatt bepárlódó, ásványokban gazdag víz szivárgott a mélybe, utánpótlást biztosítva az ásványok növekedéséhez.

Még nem tudni, mi lesz a barlang sorsa. Ha a szomszédos üregekben zajló bányászat befejezése után is folytatódik a víz folyamatos kiszivattyúzása - ennek köszönhető maga a felfedezés is -, akkor akár a nagyközönség előtt is megnyithatják. Ellenkező esetben az óriáskristályokat lassan ellepi majd a víz, és szépen nőhetnek tovább.