Film a mezítlábas professzorról

Amerikai kutatók lassított felvételek elemzésével fölfedezték, hogy a gyakorlott mezítlábas futók lába teljesen másként érkezik a talajra, mint a cipőben futóké. A mezítlábas futók talpa először inkább a talp elülső középső részével, a talppárnával érintkezik a talajjal, míg a cipőben futók általában a sarkukra érkeznek. A becsapódás ereje még kipárnázott talpú cipőben is elérhette akár a testsúly háromszorosát, ami valószínűleg hozzájárul a futósérülések kialakulásához.

A Harvard Egyetem evolúcióbiológusa, Daniel Lieberman munkatársaival olyan felvételeket elemzett, amelyeket rendszeresen cipőben, illetve mezítláb futó, amerikai és kenyai emberekről készített. A kutató azt tapasztalta, hogy azok a hosszútávfutók, akik cipőt viselnek - legyenek akár egyesült államokbeliek vagy kenyaiak - rendszerint a sarkukra érkeznek először futás közben. Így a sarokra hat a lábfej becsapódásának teljes energiája. A becsapódás ereje még kipárnázott talpú cipőben is elérhette akár a testsúly háromszorosát. Lieberman szerint ez az erő valószínűleg hozzájárul az olyan gyakori futósérülésekhez, amilyenek a húzódások és az ínhüvelygyulladások, bár ezt az állítást még nem sikerült bizonyítani. A kutató a Nature legújabb számában tette közzé eredményeit.

A rendszeresen mezítláb futó amerikai és kenyai futók - a cipőben futókkal ellentétben - általában a talppárnára érkeznek, mielőtt a sarkuk érintkezne a talajjal. A lábfej első részét érő becsapódás lehetővé teszi a lábfej és a lábszár izmai és inai számára, hogy ütközéselnyelőként működjenek. Így a becsapódás erejét a testsúly 60 százalékára csökkentik.

A boka nagyon jól működő, rugalmas ízület. A mezítláb futók ki is használják jótékony tulajdonságait, mondja Lieberman. A sarokra érkező futóknak azonban nincs hasznára. Ők kizárólag a cipő sarkának rugalmasságára támaszkodnak. Ezért is véli úgy Dennis Bramble, a Utahi Egyetem biológusa, hogy a testünk felépítésének és evolúciójának figyelmen kívül hagyása futáskor meglehetősen kockázatos.

Bramble és Lieberman azt is fölveti, hogy az emberi test tulajdonságai, például a hosszabb láb, a rövidebb lábujjak és a magas boltozatú lábfej kapcsolatban áll a hosszú távú futással, és lehetővé tette a korai emberelődök számára, hogy üldözzék és végül kifárasszák a vadat.

Az, hogy az emberelődök a talppárnára érkeztek futás közben, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez ideális lenne a mai futók számára, akik már cipővel nőttek föl. Nincs bizonyíték arra sem, hogy a futócipők megelőznék a sérüléseket, de arra sem, hogy a mezítláb futókat kevesebb sérülés érné, mint a cipőben futókat. A felfedezés mégis hasznos lehet a futó- és sportcipőket gyártó cégek számára, és valószínűleg a sportorvoslásban is hasznosítani tudják majd az eredményeket.

Forrás: Nature