Vágólapra másolva!
Az amerikai Cincinnati Gyermekkórház gyógyászati központjának kutatói első alkalommal végeztek sikeres csontnövesztést a zsírszövetből vett őssejtekkel - előzetes laboratóriumi tenyésztés nélkül. Az eljárás csak az USA-ban hétmillió olyan embernek segíthetne, akiknek valamilyen okból a jelenleginél több csontra lenne szüksége.
Vágólapra másolva!

Jesse Taylor és sebészkollégái a tizennégy éves Brad Guilkey arccsontjait pótolták a fiú zsírszövetéből vett őssejtek felhasználásával. Guilkey egy ritka genetikai betegségben, a Treacher-Collins-szindrómában szenved, amelynek eredményeképpen néhány arccsontja egyáltalán nem fejlődött ki. Egészen pontosan a két felső "pofacsont", orvosi nevükön a zigomatikus csontok hiányoztak, amelyek egyrészt a szemet védik a különféle sérülésektől, másrészt biztosítják az arc hagyományos, enyhén kifelé görbülő alakját. A fiú arca betegsége miatt inkább befelé görbült, szemei pedig nem előrefelé, hanem enyhén lefelé néztek.

Combcsontból faragtak arccsontot

A zsírleszívás segítségével levett őssejtek megfelelő formázását halottakból származó combcsontok segítségével végezték el úgy, hogy a combcsontokból faragták ki az arccsontokra hasonlító csontállványzatot. Az őssejteket erre a csontfelszínre vitték fel, majd miután a sejtek felvették az arccsontok alakját, hozzáadták a növekedési faktorként használt BMP-2 fehérjét (bone morphogenetic protein-2). A vegyületet a csontállványzatba fúrt lyukakba fecskendezték, így amikor az őssejtekből összeálló csontmintát már sikerült a kívánt alakra formálni, az rögtön növekedésnek is indulhatott - olvasható a Scientific American beszámolójában.

Mielőtt beültetésre került volna a két csontdarab, Taylor és munkatársai a csonthártyát (periosteum) alkotó szövettel is beborították a csontkezdeményeket. A csonthártya a csont külső felszínét csaknem mindenütt körülvevő burok: a hártya részben az ereket és idegeket tartalmazó kollagénrostos kötőszövetből áll, ami vérrel és tápanyagokkal látja el a csontokat A csonthártyát - a zsírszövethez hasonlóan - szintén a fiú a szervezetéből vették: a zsírszövetből származó őssejtek valódi csontszövetté történő alakulása elsősorban a mintához hozzáadott csonthártyának és a csontállvány lyukaiba fecskendezett növekedési faktornak volt köszönhető.

"Őssejtekből származó csontszövetet korábban ugyan már laboratóriumi körülmények között is sikerült növeszteni, a mi módszerünkhöz azonban erre nem volt szükség: az eljárás azok számára adna reményt, akiknek vannak ugyan csontjaik, bizonyos helyeken azonban kiegészítésre szorulna a csontállományuk" - mondta az orvoscsoportot vezető Taylor.

A zsírszövet ebben az esetben előnyösebb, mint a csontvelő

A sikeresnek most először mondható beavatkozás előtt két évig sertéseken tanulmányozták a módszert. A csontvelőből vett őssejteket is felhasználhatták volna, a zsírsejteknek azonban a csontvelővel szembeni nagy előnye, hogy rendkívül egyszerű hozzájuk jutni. Mennyiségileg csaknem ugyanakkora mértékben állnak rendelkezésre, mint a csontvelő őssejtjei, a zsírleszívás azonban összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, mint sejteket izolálni a csontok belsejéből.

"Az eljárást remélhetőleg széles körben is alkalmazni lehet majd azoknál, akiknek csontregenerációra lenne szüksége, a siker és a mostanihoz hasonló egyszerűség azonban nem garantált. Az, hogy Guilkey-nél egyelőre minden rendben - a beültetett csontok immár négy és fél hónapja vannak a helyükön - részben a fiú igen fiatal életkorának köszönhető. Fontos megemlíteni, hogy a csonthártya, amely itt talán a legfontosabb összetevő, az évek múlásával együtt változik: egy hetvenéves embernél például már korántsem menne végbe minden ilyen simán. Éppen ezért tervezzük, hogy a sertéseken végzett kísérleteinket is folytatjuk, így kiderülhet, hogy az öregedés folyamata az eltérő életkorú állatoknál milyen mértékben befolyásolja a beavatkozás várható sikerét" - mondta Taylor.

Guilkey esetében 50-50 százalék az esélye annak, hogy a sebészeti beavatkozás hosszú távon is valóban sikeres lesz. "A módszerről természetesen csak akkor mondhatjuk majd el, hogy tényleg kiállta a próbát, ha a csontok öt év múlva is ugyanígy a helyükön lesznek."

Illyés András