Tizenkét méterről is működik az új írisz-letapogató

Az egyének azonosítására képes biometrikai biztonsági rendszerek a szivárványhártya egyéni mintázatát használják fel az információ gyors, pontos és hatékony elérésére. Hatótávolságuk még korlátozott, de amerikai kutatók olyan írisz-szkennelő rendszert fejlesztenek, amely már 12 méter távolságból is működik.

Az írisz (szivárványhártya, szembogár; az a pigmentált izomgyűrű, mely körülveszi a pupillát és amely a retinát elérő fény mennyiségét szabályozza) finomszerkezete általában nem változik az élet során. Az írisz-szkennelő biometrikának azonban jelenleg van egy lényeges hátránya: a szkenneléskor az írisz távolsága nem lehet nagyobb néhány tucat centiméternél. A katonai, rendőri objektumoknál és a hadizónákban (Irak, Afganisztán) kívánatos lenne a szkennelési távolság megnövelése.

A Carnegie Mellon University kutatói olyan technológiát fejlesztenek, amely nemcsak az írisz 12 méterről történő szkennelését (letapogatását) teszi lehetővé, hanem egyben a személy arcának szimultán szkennelését is elvégzi a pontosabb azonosíthatóság érdekében. "Az írisz- és az arcfelismerés ugyanannak a biometrikai azonosító rendszernek a része lesz" - mondja Marios Savvies, az egyetem elektronikai és komputermérnöki professzora, a biometrikai laboratórium (CyLab) vezetője.

Írisz-szkennelés a jövőben (részlet a Különvélemény c. filmből)

Az amerikai védelmi hivatal (U.S. Department of Defense) idén áprilisban 1,5 millió dolláros jutalomban részesítette a kutatót és munkatársait abban a reményben, hogy munkájuk világszerte segíti majd a NATO-intézmények biztonságának növelését. "Egy személyfelismerő rendszert fejlesztünk a katonák részére, mely 12 méterről szkenneli az íriszt" - mondja Savvides. "Ezen belül tetszőleges távolságban képes a kamera autofókuszálni és képet alkotni a vizsgált személy íriszéről."

A program fő célja a katonák és a biztonsági őrök segítése. A rendszer része lesz egy közeli infravörös fényforrás (az írisz megvilágításához), egy kamera, mely igen részletes digitális képet készít az azonosítandó személy íriszéről, egy számítógép, amely adatbázisban tárolja a képet, és egy szoftver, amely az adatbázisban keresve képes az íriszek összehasonlítására. Ha van az éppen szkennelt írisznek megfelelője az adatbázisban, az azonosított személy beléphet az intézménybe, ha nincs, akkor a célszemélynek valószínűleg nincs engedélye a bejutáshoz.

Írisz-szkennelő rendszerek eddig is léteztek. Ilyenek például az LG Electronis, a Sarnoff Corp. és az AOptix Technologies gyártmányai, ezek közül az LG kézi IrisAccess készülékét 25,4 cm-re kell tartani a szkennelendő szemtől, az Aoptix Insight már kétméteres távolságig tud képet alkotni. Ilyen kis távolságok esetén az azonosítás szoros együttműködést kíván az őrök és az intézmény tagjai között, és a biztonsági embereknek le kell ereszteni a fegyvert az írisz-felvétel elkészítéséhez. A Savvides és kollégái által tervezett rendszer nagyob szkennelési távolsága a fenti problémákat is megoldja.

A CyLab egy arcazonosító komponensnek az írisz-szkennelő technológiával való integrálásán is dolgozik. A rendszerhez tervezett szoftver képes lesz háromdimenziós (3D) arcképek létrehozására 2D képekből. A korábbi próbálkozások percekig tartottak, most ez a folyamat csak néhány másodpercet igényel. A képmás elforgatható, hogy megfelelhessen a videóval levett szögben kapott arcképnek. Az arcazonosító szoftver megjegyzi a személy arcvonásainak a helyzetét (a szemek, az orr, a száj és még a sebforradások helyzetét is beleértve), és - úgy, mint az íriszfelismerő - összehasonlítja ezeket a jellegzetességeket az adatbázis-beli jóváhagyott személyekkel. Savvier a jövő nyárra várja a komplex írisz-szkennelő-arcfelismerő rendszer elkészültét, amit az FBI is használni fog.

Posztobányi Kálmán