Az akár méteresre is megnövő lágytestű őslények a tengerfenék alatt vájt vízszintes járatokban éltek. A járatok hossza akár az öt métert is elérte, átmérőjük viszont csupán 15-20 centiméteres volt. Juan Carlos Gutierrez Marco paleontológus szerint a férgek a vájatokat valamilyen nyálkás váladékkal "bélelték ki", amely
megkeményedve megóvta az alagutakat a beomlástól.
A paleontológus szerint ez a legidősebb ismert nyoma az óriásférgeknek. Az eddig hitt legrégebbi nyom, amelyet az idén fedeztek fel az angliai Devonban, "mindössze" 200 millió éves. Juan Carlos Gutierrez Marco arra is magyarázatot adott, hogy miként voltak képesek a mindössze 15 centiméter átmérőjű férgek ekkora testhosszra szert tenni.
"Négyszázötven millió évvel ezelőttig Spanyolország az ősi szuperkontinens, Gondwana tengeri talapzatához tartozott. Abban az időben az Ibériai- félsziget a korabeli Déli-sark közelében helyezkedett el, s a nagyon hideg vízben élő szervezetek olyan anyagcserét fejlesztettek ki, amely lehetővé tette számukra, hogy nagyra nőjenek. Ezt a jelenséget sarkköri gigantizmusnak nevezik" - mondta a paleontológus.