Új tanulmány: még mindig elkerülhető lenne a teljes klímakatasztrófa

Vágólapra másolva!
A globális fölmelegedés által okozott klímakatasztrófa részben még mindig elkerülhető lenne, ha az országok az évszázad végére 70 százalékkal csökkentenék az üvegházhatást fokozó gázkibocsátásukat, olyan mértékben, amint azt az Európai Unió és Obama amerikai elnök akarja. Bár a globális átlaghőmérséklet így is növekedne, az északi-sarkvidéki jégtáblák nem tűnnének el nyom nélkül, Európában "csak" 2 fokkal lenne melegebb, és a helyzet 2100-ra stabilizálódna - állítja az az új tanulmány, amelyet az amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ készített az amerikai Energiaügyi Minisztérium és a Nemzeti Tudományos Alapítvány megbízásából.
Vágólapra másolva!

Az eredmények azt mutatják, hogy ebben a században már nem tudjuk elkerülni a jelentős mértékű fölmelegedést, ám ha a Föld országai az említett mértékben csökkentenék kibocsátásukat, akkor elkerülhető lenne a katasztrófa - magyarázta az amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ (National Center for Atmospheric Research, NCAR) munkatársa, a tanulmány első szerzője, Warren Washington klimatológus.

Bolygónk légkörének átlaghőmérséklete az ipari forradalom óta közel 1 Celsius-fokkal emelkedett. Mára nem kérdés, hogy a melegedés nagyrészt az emberi tevékenység során kibocsátott üvegházhatású gázoknak, ezeken belül is főként a szén-dioxid-kibocsátásnak köszönhető. A szén-dioxid légköri koncentrációja az iparosodás előtti mintegy 284 ppm-ről (minden egymillió összetevőből 284 szén-dioxid) mára több mint 380 ppm-re nőtt.

Miután a kutatások arra figyelmeztettek, hogy további 1 Celsius-fokos emelkedés már veszélyes klímaváltozást hozhat, az Európai Unió a szén-dioxid és az egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentését tűzte ki célul, és az Egyesült Államok is hamarosan döntést hoz ebben az ügyben. Hogy lássuk, milyen eredménnyel járna egy efféle drasztikus csökkentés, Washington és kollégái szuperszámítógépeken modellezték a várható eseményeket. Az amerikai Climate Change Science Program adatait vették alapul, amelyek szerint a globális kibocsátás az évszázad végére 450 ppm-en tartható, amennyiben a világ országai rövid időn belül átállnak a zöld technológiákra. (Ezzel ellentétben, ha a kibocsátás a jelen ütemben nő, 2100-ra a szén-dioxid légköri koncentrációja elérheti a 750 ppm-et.)

A kifejezetten optimista 450-es adattal számolva a modellek azt mutatták, hogy a globális átlaghőmérséklet 0,6 fokkal nőne a következő kevesebb mint száz évben. A kibocsátás jelen növekedése mellett ennek közel négyszerese, 2,2 fokos emelkedés várható.

"Álomszerű" 450 vagy katasztrofális 750?

  • A világtenger szintje a hőmérsékletemelkedés nyomán bekövetkező térfogatnövekedés miatt 14 centiméterrel emelkedne, szemben a második eset 22 centiméteres növekedésével. Ehhez adódna még a jégtáblák és gleccserek felolvadása során keletkező vízmennyiség. (A márciusban Dániában megrendezett nemzetközi tudományos klímaváltozási konferencián ismertetett legújabb számítások szerint a grönlandi jég olvadása miatt 2100-ra a világtengerek szintjének emelkedése elérheti az 1 métert);
  • A sarki jég a kedvezőbb kibocsátással számolva a nyári időszakban a jelenlegi negyedével csökkenne, és ezen a szinten meg is állna 2100-ra, a 750-es értékkel számolva azonban nyaranta a jelenlegi mennyiség legalább háromnegyedével kevesebb jég maradna az Északi-sarkvidéken, és 2100 után is tovább csökkenne. Egyes klimatológusok egyenesen azzal számolnak, hogy a nyári sarki jég a jelen kibocsátásnövekedés mellett még ebben az évszázadban teljesen eltűnik;
  • A klímaváltozás a csapadékeloszlás felbillenésével is jár. Egyes régiókban tovább súlyosbodnának az aszályos időszakok, máshol az árvizeket hozó esőzések válnának gyakoribbá. A 450-es koncentrációszint esetén a változás azonban fele annyira lenne súlyos, mint a 750 ppm-es szint esetén;
  • Európa sűrűn lakott részeit nézve a 450 ppm-es érték kevesebb mint 2 °C-os hőmérsékletnövekedést jelent majd a múlt század végéhez képest, míg kibocsátáscsökkentés nélkül akár 3 fokos vagy ennél komolyabb melegedés várhat Európa, Ázsia, Észak-Amerika és Ausztrália egyes területeire;
  • A 450 ppm-es érték esetén a további melegedés helyett a globális klímarendszer 2100-re stabilizálódna.

Forrás: ucar.edu

A számítógépes szimulációk alapján készült fenti grafikán az látható, mennyivel lesz melegebb az 1980-99-es szintnél a levegő átlaghőmérséklete 2080-99-ben, amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelen ütemben nő. A lenti ábra azt mutatja, milyen lesz ugyanez a kibocsátás 70 százalékos csökkentése esetén (Forrás: University Corporation for Atmospheric Research)

Warren Washington összességében úgy látja, ha az Egyesült Államok és Európa drasztikusan csökkenti is a kibocsátást, de Kína, India és a többi fejlődő ország ezt nem teszi meg, a világra forró, kemény klíma vár. A számítógépes modell alapján a kedvezőbb forgatókönyv leginkább Európa, Oroszország, Kína és Ausztrália hőmérsékletének kedvezne, míg a csapadékot tekintve a mediterrán és karibi térség, valamint Észak-Afrika járna jobban.

Reális jövő

A brit Guardian napokban közölt felmérésében neves klímakutatókat kérdezett meg arról, milyen esélyt látnak arra, hogy tartható legyen az Európai Unió által célul kitűzött, az ipari forradalom előtti időkhöz viszonyított 2 fokos globális átlaghőmérséklet-növekedés. Kiderült, tíz szakember közül kilenc nem hisz a politikusok által hangoztatott erőfeszítések sikerében. Szerintük az évszázad végére - tekintve a kibocsátásemelkedés jelen ütemét reálisan 4-5 fokos emelkedés várható.


Az NCAR munkatársai hangsúlyozzák: kutatásuk nem terjedt ki arra, miként valósíthatóak meg, egyáltalán megvalósíthatóak-e az adott szén-dioxid-koncentráció eléréséhez szükséges változások, csupán az ezekhez kapcsolható elméleti forgatókönyveket vázolták fel. "Célunk annyi volt, hogy a politikai döntéshozókkal megismertessük a várható tényeket, hogy ezek ismeretében hozhassák meg döntéseiket" - olvasható Washington nyilatkozata az NCAR oldalán. "Tanulmányunk némi reményt ad arra, hogy elkerülhetjük a klímaváltozással járó legrosszabb eseményeket - amennyiben a következő évtizedekben és az egész évszázad során jelentősen visszafogjuk kibocsátásunkat."