Az energiaitalok az agyat serkentve fokozhatják a teljesítményt

Régóta ismert, hogy a cukrozott italok, valamint az édességek jelentősen javíthatják az atléták teljesítményét az állóképességet igénylő sportágakban. Mi lehet ennek a magyarázata? A sportitalok és -tabletták pluszkalóriát tartalmaznak, ez azonban önmagában nem magyarázza a teljesítményfokozást, ráadásul jótékony hatásuk akkor is érvényesül, ha az italt nem nyelik le, hanem kiköpik. A cukros íz sem oldja meg a fejtörőt, hiszen a mesterséges édesítők nem növelik a teljesítményt akkor sem, ha ízük megkülönböztethetetlen a valódi cukrokétól.

Brit kutatók most nemcsak azt igazolták, hogy a cukortartalmú italok jelentősen fokozhatják a sportteljesítményt akkor is, ha csak öblögetnek ezekkel, hanem egy ízetlen szénhidrátról is kimutatták ugyanezt a hatást. Kísérleti eredményeiket a Journal of Physiology legutóbbi számában tették közzé.

A kutatók háromféle italt készítettek. Az egyik glükózt (szőlőcukor), a másik maltodextrint (ízetlen szénhidrát) tartalmazott, a harmadikban nem volt szénhidrát. Ezután mesterséges édesítővel pontosan egyforma ízűre "hangolták" az italokat. A megfigyelésekhez edzett atlétákat kértek föl. A sportolóknak egy állóképességi edzéssort kellett teljesíteniük minél jobb idő alatt, s a feladat végzése közben a három ital egyikével öblögették a szájukat.

Az eredmény meghökkentő volt. A glükózos vagy maltodextrines itallal öblögető atléták teljesítménye 2-3 százalékkal felülmúlta azokét, akik csak "álcázott" vizet kaptak. A feladat teljesítése közben magasabb átlagteljesítményt és pulzusszintet tudtak fenntartani anélkül, hogy úgy érezték volna, erősebben dolgoznak a szokásosnál.

A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a tapasztaltakért feltehetőleg a szájban lévő, eddig még ismeretlen receptorok a felelősek, amelyek függetlenek a hagyományos, édes ízt érzékelő ízlelőbimbóktól. "A sportitalokban lévő szénhidrát előnyös hatásának jelentős része abból származik, hogy jelzéseket küld a szájból közvetlenül az agyba, nem pedig abból, hogy energiát szolgáltatna a dolgozó izmoknak" - magyarázta az eredményeket a cikk egyik szerzője, Ed Chambers.

A kutatócsoport a feltételezés megerősítésére egy idegi képalkotó eljárást, úgynevezett funkcionális mágneses rezonancia képalkotást (fMRI) használt. Az atléták agyi aktivitását vizsgálták röviddel az után, hogy a sportolók a három vegyület egyikét a szájukba vették. Azt tapasztalták, hogy a glükóz és a maltodextrin egyaránt az agy jutalmazó, illetve örömszerző központjaiban váltott ki reakciót, a mesterséges édesítőszer viszont hatástalan maradt. A kutatók szerint ennek az agyi aktivitásnak a hatására csökken az atléták terhelés iránti érzékenysége, így képesek magasabb átlagteljesítményre.

Az eredmények alátámasztják az egyre több kutató által hangoztatott "központi irányító hipotézis" helyességét. Az elmélet szerint végső soron nem az izmok, a szív vagy a tüdő korlátozza a teljesítményt, hanem a testből kapott információk alapján maga az agy. Az agyműködés különböző módon való serkentése - amilyen például a cukros vízzel öblögetés - növelheti a teljesítményt.