Kannibalizmust figyeltek meg csörgőkígyóknál is

A kannibalizmus, azaz a fajtársak elfogyasztása a gerinctelenek közt a leggyakoribb, de a gerinceseknél is sok példát találunk rá. Leírták többek közt halak, varangyok, szalamandrák, krokodilok, oroszlánok esetében. A kutatók legújabb megfigyelése alapján csatlakoztak a sorhoz a csörgőkígyók is.

Spanyol, egyesült államokbeli és mexikói kutatók a csörgőkígyók Crotalus polystictus fajába tartozó, Mexikóban őshonos hüllőket tanulmányozták. Elsősorban arra akartak fényt deríteni, mennyire elterjedt közöttük a kannibalizmus. A kutatók 190 nőstény csörgőkígyó négy éven át tartó megfigyelése alapján vonták le következtetéseiket, amelyeket az Animal Behaviour szakfolyóiratban tettek közzé.

A csörgőkígyók elvenszülők, a tojások még a nőstény testében repednek föl, és az utódok az emlősökéhez hasonló magzatburokban jönnek a világra. A tanulmány szerint a kígyók egy része nemcsak a szülés után kiürülő anyagokat (főként a tojásmaradványokat) fogyasztotta el, hanem a halva született vagy a szülés után elpusztult utódokat is. A kutatók szerint ez a viselkedés azért alakulhatott ki, hogy az anyaállatok minél gyorsabban visszanyerjék erejüket.

Az összes vizsgált nőstény 68 százaléka elfogyasztotta döglött utódainak legalább egy részét. A kannibál viselkedést mutató kígyók zöme várt egy ideig (átlagosan 16 órát), mielőtt megette volna a halott kicsinyeit, de akadt olyan is, amelyik rögtön bekebelezte az életjelet nem mutató utódait. Az elevenen világra jött utódokat szinte semmi veszély nem fenyegeti. Az egész vizsgálat alatt mindössze egyetlen esetben fordult elő, hogy az anya életképes kiskígyót evett meg.

A kutatócsoport úgy véli, hogy a kannibalisztikus viselkedést négy biológiai tényező befolyásolja. A szülés időpontja (azok a nőstények, amelyek július végén hozták világra utódaikat, nagyobb valószínűséggel váltak kannibálokká, mivel nekik kevesebb idejük maradt táplálkozni és felkészülni az új szaporodásra), a halott kicsinyek száma a fészekaljban, az anyai befektetés mértéke (minél nagyobb a fészekalj, annál nagyobb az esély arra, hogy életképtelen utódok legyenek benne, amelyeket azután rendszerint meg is esznek az anyák), illetve a fogság okozta stressz (kutatók a megfigyelések miatt átlag 21 napig fogságban tartották a kígyókat).

A kutatók szerint a csörgőkígyóknál megfigyelhető kannibalizmus nem rendellenes viselkedés, és nem az utódok elleni támadás, mivel nem az élő fajtársak ellen irányul (ellentétben a sok emlősnél, például a csimpánzoknál, páviánoknál, oroszlánoknál megfigyelhető "gyerekgyilkosságokkal"). Ez esetben a kígyó csupán visszanyeri a szaporodási folyamatba befektetett erőforrásainak egy részét, és felkészül az újabb szaporodásra.