Salonga-kalandok: Köpködni márpedig lehet

Vágólapra másolva!

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park, Afrika legnagyobb nemzeti parkja különleges titkot rejt. A Földön egyedülállóan itt élnek a csimpánzok mellett legközelebbi rokonaink, a bonobók. Jane Goodall munkásságának köszönhetően a csimpánzok életét, viselkedését, szokásait jól ismeri a tudomány, azonban a bonobókat, vagy más néven törpecsimpánzokat alig néhány kutatócsoport tanulmányozza, köztük a németországi székhelyű Max Planck Intézet munkatársai. Hozzájuk csatlakozott dr. Csatádi Katalin etológus, s az ő személyes hangú beszámolóin keresztül mi is megismerhetjük a kongói kutatótábor mindennapjait.

DECEMBER 6.

FEJSZE ÉS MACSETE A HÁTAMBAN

Elkezdek írni, mert a fene se tudja, holnap mennyi időm lesz. Itt van Kabemba, úgyhogy most nem voltam a bonobókkal. A fák még mindig ott vannak. Tegnap hárman mentünk ki az erdőbe, Kabemba, én meg Mangos, így sorrendben. Mangos azért jött, mert néhány kidőlt fát kellett eltakarítania a főútról (B), amik nem voltak jó helyen. Úgyhogy egy kiélezett macsetével meg egy bazi nagy fejszével jött egy méterrel mögöttem. Persze tudtam, hogy nem történhet semmi, de azért egy idő után mondtam Kabembának, hogy cseréljünk helyet... Főleg azért, mert beszélgettek a fejem fölött kikunduul és ez egy idő után frusztrált, de mi tagadás, jobban is éreztem magam, miután kikerült a fejsze a hátam mögül.

DECEMBER 11.

KÖPKÖDNI MÁRPEDIG LEHET

Ma megint kevesebb lett eggyel az őserdő kígyóállománya. Az a nyomorult dög fent aludt békésen egy fán, vagy 2,5 méter magasan, de Kabemba kiszúrta. Mondtam neki, hadd csináljak egy képet róla - azt még megengedte. "Mi lenne, ha kivételesen elengednénk?" Nem - mondta - ő nem szereti a kígyók látványát. "Akkor ne nézd, gyerünk, menjünk tovább!" Nem, olyan nincs, hogy egy kígyó túlélje a találkozást - makacskodott Kabemba és agyonverte a szerencsétlent.

Voltam bonobózni. Találtak egy bazi nagy, boimbo nevű gyümölcsöt - nagyobb a legnagyobb görödinnyénél is -, azt dézsmáltak vagy két órán keresztül. Ment a keresgélés meg a veszekedés meg a GG meg a szex. A bogarak megkíméltek bennünket ma, úgyhogy békében tudtuk figyelni őket, ami ritka jó volt.

Forrás: Csatádi Katalin

A biombóért megvesznek a bonobók

Csütörtök 11 óra van. Reggel óta folyamatosan esett az eső, csak most állt el. Én szerencsére nem is terveztem kimenni a bonobókhoz, csak Isaac ázott kint. Nem is értem, hogy nem jött vissza, mert vagy 4-5 órán keresztül ázott, azt nem szokták végigcsinálni, mert felesleges szívás. Nekem az volt a terv, hogy Daviddel lemegyünk egy másik táborba, innen 6 km-re, de az eső miatt egyelőre tologatjuk az indulást. Ez csak egy átmeneti tábor, azt hiszem egy asztallal meg egy-két paddal. Ide akarunk lemenni, mert ott nagyobb az esélye, hogy az ember elefántot lát, ami nagyon jó lenne. Ha lemegyünk, akkor ott is alszunk a függőágyainkban. Ebéd után indulhatunk, mert már a nap is kisütött.

David nem semmi, az Anktartisztól az Egyenlítőig járja a világot és képzett búvár. 30-35 éves lehet, nem árulja el, hogy mennyi, de tökmindegy. Egy bajom van vele: köpködi a halszálkát az asztalnál. Meg is mondtam neki, de azt válaszolta, ne aggódjak, mert a hangyák eltakarítják a szálkákat, amiket kiköp. Mondtam, engem a legkevésbé sem izgat, ha gúlát akar építeni szálkából, egyszerűen csak utálom nézni, ahogy köpköd az asztalnál. Azt mondja, hogy ez csak hülye európai kulturszabály.