Forrongó csillagbölcső az Omega-ködben

Három látványos fotón mutatjuk be az Omega-ködnek nevezett csillagkeletkezési zónát, ahol hideg és forró gázfelhők, valamint már megszületett és éppen kialakuló csillagok keverednek.

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) 3,68 méter átmérőjű NTT jelű műszerével, és az arra rögzített EMMI nevű detektorral nemrég az Omega-ködöt (avagy Hattyú-ködöt, M17-et) tanulmányozták. A ködösség egy csillagkeletkezési zóna, ahol napjainkban is születnek új égitestek.

Az objektum tőlünk közel 5500 fényévre, a Tejútrendszer fősíkjában, a Nyilas (Sagittarius) csillagképben található. Mintegy 15 fényév átmérőjű területén sűrű gáz- és porfelhők azonosíthatók. Fényesen sugárzó anyaga csak egy kisebb, forró és ezért izzó része egy sokkal nagyobb úgynevezett molekulafelhőnek. Utóbbiak belsejében hideg uralkodik, amely lehetőséget teremt az összetett molekulák, köztük egyszerű szerves anyagok kialakulására is. A felhő peremvidékén azonban a fiatal égitestek felforrósították, és részben átlátszóvá tették a térséget - létrehozva az Omega-ködöt. Az elmúl időszakban született nagy energia kibocsátású égitestek forró és intenzív csillagszele látványos alakzatokat "fújt" a gázfelhőbe.

Az elmúlt évek elemzései nyomán kiderült, hogy az Omega-köd egyike a környezetünkben megfigyelhető legfiatalabb csillagkeletkezési zónáknak, ahol az első égitestek mindössze néhány millió évvel ezelőtt keletkeztek.

Az ESO NTT műszerének felvétele a ködösség belső részéről (ESO)

Animáció az Omega-köd térségéről (ESO)

A második fotó egy korábbi, szintén az Omega-ködről készült felvétel, amelyet ugyancsak az ESO 3,6 méteres távcsövével, de közeli infravörös tartományban rögzítettek. Ezek a hullámhosszak az optikailag átlátszatlan felhőkön is keresztül jutnak, és az egyébként észrevehetetlen belső tartományokat is megmutatják. Itt formálódnak a következő generációt alkotó csillagok.

Infravörös felvétel a ködösség délnyugati részéről. A vöröses árnyalat jelzi a fiatal és az optikai tartományban eltakart csillagokat, a kék pedig a csillagközi hidrogéngáz sugárzását mutatja (ESO)

A harmadik képen a Hubble-űrtávcső fotója látható az Omega-köd kisebb részletéről. Itt a kép bal oldalán fent lévő fiatal csillagok intenzív sugárzása és csillagszele felforrósítja és elmozdítja az anyagot, összenyomva a jobbra lent látható felhő felületét, amelyből a sűrűbb csomók hatalmas "dudorok" formájában állnak ki.

A Hubble-űrteleszkóp fotója az Omega-köd fiatal csillagokkal teli vidékéről (NASA, ESA, UA)