Meghosszabbítja az életet a Húsvét-sziget talajában lévő anyag

Amerikai kutatók a Nature legújabb számában jelentették be, hogy a Csendes-óceán déli részén fekvő sziget talajában egy különleges vegyület található, amely jelentősen meghosszabbítja a kísérleti egerek élettartamát.

A Húsvét-sziget eddig leginkább rejtélyes óriási monolitjairól volt nevezetes. Ezután azonban a talajában található vegyület is bevonulhat a köztudatba. A Texasi Egyetem San Antonió-i Egészségtudományi Központja, valamint a kutatásban részt vevő két társintézet most hozta nyilvánosságra, hogy a "rapamycin" elnevezésű vegyület (amely a sziget polinéz neve - Rapa Nui - után kapta a nevét) a középkorú egerek várható hátralévő élettartamát a teljes életkor 28 százalékáról 38 százalékra növelte. Emberi léptékkel mérve az egerek kora 60 évesnek felelt meg, és az élettartam-növekedés nagyobb volt, mint amit arra az esetre jósolnak, ha a két fő emberi halálokot - a daganatos és a szív- és érrendszeri betegségeket - meg lehetne előzni, illetve gyógyítani tudnák.

A kutatás annak az amerikai programnak (National Institute on Aging Interventions Testing Program) volt a része, amelyben olyan vegyületeket keresnek, amelyek segíthetnek az embereknek, hogy egész életük folyamán aktívak és egészségesek maradhassanak.

A sokoldalú vegyület

A rapamycint az 1970-es években fedezték föl. Eleinte a gombaölő tulajdonságaira figyeltek fel, később a szervátültetésen átesett betegeknél használták a szervkilökődés megakadályozására. Olyan klinikai vizsgálatok is folynak vele, ahol a daganatos betegségek kezelésére használják.

A mostani, öregedéssel kapcsolatos kísérletekben azt tapasztalták, hogy ha rapamycinnel egészítették ki az idősebb egerek étrendjét, akkor megnőtt az élettartamuk. A kutatásban részt vevő mindhárom központ azonos eredményre jutott.

"Úgy véljük, hogy ez az első meggyőző bizonyíték arra, hogy előrehaladott korban kezdett gyógyszeres terápiával az öregedési folyamat lelassítható és az élettartam megnövelhető" - jelentette ki az egyik texasi kutató, Randy Strong. Egy másik kutató, Z. Dave Sharp azt emelte ki, hogy az eredmények szinte azonnal átültethetők a megelőző és egészségmegőrző orvosi gyakorlatba, mivel a rapamycin már engedélyezett, klinikai használatban lévő szer.

Molekuláris útvonal

Az öregedéskutatók jelenleg csupán két élettartam-hosszabbító eljárást ismernek el emlősöknél: a kalóriabevitel korlátozását és a génmódosító eljárásokat. A rapamycin a jelek szerint ugyanazt a molekuláris útvonalat zárja le, mint a táplálékbevitel korlátozása vagy a növekedési faktorok csökkentése. Ezt az mTOR (mammalian target of rapamycin = a rapamycin célpontja emlősökben) nevű sejtfehérjén keresztül hajtja végre. Ez a fehérje egyébként számos folyamatot szabályoz a sejt anyagcseréjében és a stresszre adott válaszreakcióiban.

2004-ben (egy évvel a NIA Interventions Testing Program indulása után) dr. Sharp javasolta, hogy vizsgálják meg a rapamycin öregedésgátló hatását. A javaslatot jóváhagyták, és a San Antonió-i, valamint más amerikai kutatóközpontok elkezdték beépíteni a vegyületet a kísérleti egerek étrendjébe.

Dr. Strong azonban hamarosan fölismert egy problémát. A rapamycin nem elég stabil a táplálékban, illetve az emésztőrendszerben ahhoz, hogy bekerüljön az állatok vérébe. Több kutatóval közösen kidolgozták, hogy a szer úgynevezett mikrokapszulázással jobban hozzáférhető legyen. Ily módon a vegyület stabil maradt az egerek ennivalójában, és csak a bélben szabadult fel, ahonnan jobban fölszívódott a véráramba.

Öreg egér nem vén egér

A kutatásokban eredetileg 4 hónapos egereket akartak rapamycinnel etetni, de az új kialakítású készítmény elkészülése okozta késés miatt a kísérletek csak az egerek 20 hónapos korában (ami embereknél 60 évnek felel meg) kezdődhettek. Noha a kalóriabevitel korlátozása idősebb korban kezdve már semmilyen hatással nem volt az élettartamra, a kutatók mégis úgy határoztak, mindenképpen kipróbálják a rapamycines beavatkozást. A kutatók legnagyobb meglepetésére a kísérlet bevált.

Forrás: Nature