Mostantól mindenki újra megnézheti ezt a különleges növényt a Füvészkertben, a Pálmaház mellett. A Wollemia nobilis az Araucaria-félék családjába tartozó fenyőféle, a hazánkban szobafenyőként ismert dísznövény közeli rokona. A botanikusok korábban rég kihalt növénynek hitték, hiszen a létezéséről eddig csak fosszíliák adtak hírt.
A legrégebbi maradvány 91 millió évvel ezelőttről származik, 2 millió évnél fiatalabb leletet pedig senki sem talált egészen addig, amíg egy ausztrál természetvédelmi őr szenzációs bejelentést tett: megtalálta a rég kihaltnak hitt fa élő példányait az ausztrál őserdő egyik elhagyatott sziklaszurdokjának alján. David Noble 1994-ben lett figyelmes néhány fára, amelyekről nem tudta megmondani, mifélék.
A Sydneytől 200 km-re fekvő Wollemi Nemzeti Park egyik keskeny szurdokában sötétzöld lombú, csokoládébarna törzsű, különleges facsoportot talált. Később a világszenzációt botanikusok is megerősítették: valóban a Wollemiát találták meg, amelyről pedig addig azt hitték, réges-régen kihalt már.
A világ teljes Wollemia-állománya jelenleg körülbelül 70 felnőtt fából áll, így az új faj azonnal felkerült a veszélyeztetett növények listájára. Hajtásdugványból, illetve magról azonnal elkezdték a mesterséges szaporítását, így ma már több millió fiatal példány él a Földön. Európában is több helyen található Wollemia, de Magyarországra elsőként a Füvészkertbe került. Természetes élőhelyén a fa a 40 méteres magasságot is elérheti, törzse pedig 1 méteres átmérőjűre vastagszik. A kérge csokoládébarna, bibircses.
Egylaki növény, egyazon növényen található a hím- és a nőivarú virágzat is. A tobozok a hajtások csúcsán helyezkednek el, a hím virágzat mindig a női alatt található. A fa két hajtástípusából az egyik hajtás meredeken felfelé tör és a törzs alsó részéről indul, míg a másik inkább vízszintesen terül el.
Izgalmas megfigyelés, hogy a természetben élő összes Wollemia fenyő DNS-e tökéletesen megegyezik, azaz a fák egymás "ikertestvérei", klónjai. A Wollemia nevelése a többi fenyőével megegyezik.