Embert ennének a sárkányok Indonéziában

Vágólapra másolva!
Szárazföldi krokodilok - az első fehér telepesek e névvel illették az idők kezdete óta az indonéz szigetvilágban élő komodói varánuszokat, bolygónk legnagyobb termetű gyíkjait. Azt, hogy harapásuk mégsem a nyálukban található baktériumok miatt halálos, hanem egy méregmirigy gondoskodik róla, hogy a megmart áldozat néhány órán belül kimúljon, csak nemrég fedezték fel a biológusok. Annyi bizonyos, hogy az indonézek generációkon át éltek békességben ezekkel a hatalmas hüllőkkel, most viszont úgy tűnik, a sárkányok támadásba léptek.
Vágólapra másolva!

A robusztus, több mint kétméteres hím komodói varánusz órák óta vár áldozatára. Habár akár 20 kilométeres óránkénti sebességgel is képes futni, vadászati stratégiája erejében rejlik, na meg abban, hogy villás nyelvével a levegőt ízlelve távolról, kedvező szélirány esetén akár 4 kilométerről is megérzi a prédája illatát vagy a dögszagot - ebben segíti jellegzetes, fejét jobbra-balra ingató mozgása is.

Amint sárgás nyelvét visszahúzza és szájpadlásához érinti, orrmelléküregében található kémiai jeleket érzékelő szerve jelzi: nyelvének bal hegyéhez különösen sok izgató illatanyag tapadt, balról egyik kedvenc prédája, egy sörényes szarvas közeledik.

A komodói sárkány akár 300 méteres távolba is ellát, és szeme a mozgó prédát jobban is érzékeli, ez a szarvas pedig néhány méternyire tőle legelészik a magas fűben. Hogy hallása is segíti-e a varánuszt, sokáig megoszlottak a vélemények. A róluk szóló első tudományos beszámoló szerint a komodói sárkányok nem hallanak, később azonban kiderült, hogy körülbelül a 400 és 2000 hertz között tartományban érzékelik a hangokat. (Az ember hangérzékelése 20-tól 20 ezer hertzig terjed.) Ami ezután történik, az nem más, mint a gyorsaság és az erő tökéletes összhangja. Amint csak egy méter választja el a szarvastól, támad, márpedig ha egy komodói sárkány támad, semmi sem állíthatja meg - szögezi le a Sceintific American oldalán Walter Auffenberg, a Floridai Egyetem herpetológusa, a komodói sárkányok kutatója.

A hím először a szarvas lábait támadja meg, stratégiája igen egyszerű: legyűrni és széttépni. Egészen a közelmúltig úgy tudtuk, hogy a sárkányok harapása a nyálukban található baktériumok, pontosabban az általuk okozott sebfertőzés miatt halálos. Egy nemzetközi kutatócsoport azonban egyértelmű bizonyítékkal szolgált arra, hogy a hüllő harapása önmagában is mérgező: az állat állkapcsában egy összetett méregmirigy véralvadásgátló toxint fecskendez az áldozatba. (A felfedezésről bővebben korábbi cikkünkben olvashat.) A nagy vérveszteség miatt az áldozat vérnyomása fokozatosan csökken, majd elveszíti eszméletét - mutatnak rá a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban közzétett tanulmány szerzői. A sárkány testtömege 80 százalékának megfelelő mennyiségű táplálékot is képes egy füst alatt bekebelezni, s ezután hetekig kihúzza evés nélkül.

Forrás: csus.edu

Hasonló jelenetek évmilliók óta játszódhatnak le a délkelet-indonéz szigetvilágban, bár arra, hogy a sárkány élőhelye (amely a legkisebb a nagytestű ragadozófajok között) miért csupán öt szigetre - Komodóra, Rincára, Floresre, Gili Dasamira és Gili Motangra - terjed ki, nem született még hiteles magyarázat.

Ez itt az igazi Jurassic Park

A sárkányok és az emberek emberemlékezet óta békében éltek egymás mellett a szigeteken, ám az utóbbi időben megszaporodtak a támadások. Az elmúlt 35 év során négy ember lelte halálát a sárkányok miatt, ebből három eset ebben az évtizedben történt, s ez idő alatt legalább nyolcan éltek túl, súlyos sérülésekkel varánusztámadást. Legutóbb egy fiatal fiút, majd egy halászt ölt meg komodói varánusz. Az állatok felügyeletét végző vadőrök sietnek hozzátenni, hogy mindez nem is oly rémisztő, ha tekintetbe vesszük, hogy mintegy négyezer ember él a varánuszok közvetlen közelében, és a szigetekre folyamatosan özönlenek a turisták, akik alig várják, hogy a varánuszokat minél közelebbről vehessék szemügyre.

Egy szempillantás alatt veszélyessé válhat - vadőrre támad egy komodói sárkány a Komodo Nemzeti Parkban egy bemutató közben

Bizonyosan nem látja ilyen derűsen a helyzetet az a vadőr, akit idén február 22-én ért váratlan varánusztámadás. A 46 éves Main a papírmunkát végezte a Komodo Nemzeti Parkban álló kunyhójában Rinca szigetén. A vadőr az asztalánál ült, amikor egy több mint kétméteres hüllő mászott be a szobájába, és rátámadt. A vadőr az asztala tetejére menekülve segítségért kiáltozott, miközben a nyakánál fogva megpróbálta távol tartani magától a varánusz fejét. Nem sikerült, az állat fogazata a karjába mélyedt. "Alig hittem, hogy életben maradok...az életem felét a sárkányok között töltöttem, és soha nem hittem volna, hogy ilyesmi megeshet velem" - mesélte utóbb Main, akinek karján az eset után három hónappal is mély, duzzadt sebek éktelenkedtek, amelyeket mintha egy hatalmas fűrész néhány foga ejtett volna. 55 öltéssel kellett összevarrni a sérülést . "Szerencsém volt, hogy a barátaim meghallották a kiabálásomat, és még idejében kórházba kerültem" - mondja. 2008 júniusában egy európai búvárcsoport élt túl veszélyes támadást, amikor a Nemzeti Park területén a partra sodródtak egy lakatlan szigeten. Az öt búvár két éjszakán át verte vissza a varánuszok támadásait.

Forrás: AFP

Európai könnyűbúvárokon segít egy indonéz mentőalakulat 2008. június 7-én, miután a turisták hajótörést szenvedek egy lakatlan szigeten, ahol varánuszok támadtak rájuk

Nem volt ilyen szerencsés az a nyolcéves kisfiú, akit nagybátyja mellől ragadott el egy komodói varánusz 2007 júniusában Komodo szigetén. A férfi és a gyermek halászhálókat javított, Mansyur, a fiú bement a kunyhójuk mögé, amikor a háromméteres, közel egymázsás varánusz nekiesett: megragadta a jobb lábát, majd belemart a törzsébe, és a szájában tartva a gyermeket rázta, mintha a nyakát próbálná eltörni. A nagybácsi és több szemtanú kövekkel próbálta elkergetni az állatot, de mire a varánusz odébbállt, a fiú már nem volt eszméleténél, és súlyosan vérzett. Még azelőtt belehalt a sérülésekbe, hogy kórházba szállíthatták volna. A legutóbbi tragikus eset idén márciusban történt: egy 31 éves halászt, Muhamad Anwart tépte szét egy varánusz, amikor a férfi gyümölcsöt szedve egy magas fűvel borított, a varánuszok miatt elzárt területre lépett.

Forrás: PLOS

A megszaporodott esetek ellenére a sárkányokról összességében még mindig elmondható, hogy igen ritkán támadnak emberre, állítják a helyi szakemberek. Tény, hogy hüllőrokonai, a krokodilok által évente elkövetett halálos támadásokhoz mérten a sárkányok kifejezetten ártalmatlan állatok, s a nemzetközi figyelemre csak fajuk különlegessége miatt tarthatnak számot. Mindez, illetve az évtizedekre kivetített statisztikák azonban érthető módon nem nyugtatják meg a helyi lakosságot, akik egyre jobban félnek attól, hogy a sárkányok igenis rákapnak az emberhúsra. A mára a világon megmaradt mintegy 2500 vadon élő komodói varánusz egy nagyjából 1800 négyzetkilométeres területen található a Komodo Nemzeti Parkban, többségük a két legnagyobb szigeten, Komodón és Rincán - előbbin történt a fent leírt két támadás is.

Hogy miért támadnak egyre gyakrabban emberre? Közelebb vihet a válaszhoz, ha látjuk, mi történt a közeli Padar szigetén. Itt is éltek varánuszok, egészen az 1980-as évekig, amikor az utolsó példány is elpusztult, a túlvadászat miatt a szigetről ugyanis eltűnt legfőbb tápláléka, a szarvas. A többi szigeten ugyanebben látják a probléma gyökerét: a helyiek szerint a varánuszok éhesek, mert kevés a vad, emiatt támadnak az emberre. Bár az illegális vadászatot büntetik, kevés a vadőr, aki kordában tarthatná a vadorzókat. Ezen segíthetne, ha a kormány törekvésének eredményeként a park felkerülne a Világ hét új természeti csodája listára, a halálesetek és rémhírek persze rontják az érintetlen szépségű szigetekről sugárzott idilli képet. A csodák versenyének otthont adó honlapon villódznak is a szavazásra buzdító sárkányrajongói üzenetek: "Az egyetlen hely a Földön, ahol az igazi Jurassic Parkban találhatod magad".

Forrás: AFP

Muhamad Anwar halász holttestét viszik helyiek március 23-án. A férfit gyümölcsszedés közben érte halálos varánusztámadás

Sárkány ellen kerítés

Ráadásul amellett, hogy fogy a varánuszok élelme, egy 1994-ben hozott rendelet miatt a helyiek nem is etethetik a hatalmas hüllőket - azelőtt sokan tették ki nekik az elejtett szarvasok bőrét, csontjait. Az emberek most abban reménykednek, évente néhányszor engedélyt kapnak arra, hogy vaddisznókkal etessék a sárkányokat, de a hatóságok épp a varánuszok védelmét tartva szem előtt nemigen hajlanak az engedély megadására. Attól félnek, hogy ha etetnék őket, a hüllők eltunyulnának, és végül képtelenek lennének az önálló élelemszerzésre, ez pedig a vesztüket jelentené. Márpedig a komodói varánuszok a szigetek legfőbb turisztikai látványosságai.

A helyiek kétségbeesetten próbálnak megoldást keresni az életüket veszélyeztető problémára. Felvetették azt is, hogy a falvak köré építsenek betonfalat, ám a hatóságok ezt a javaslatot is elvetették. Képtelenség lenne a Nemzeti Park területére kétméteres falakat húzni - reagált az ötletre a park igazgatója. Addig is, amíg hivatalosan is komolyan veszik a komodói sárkány és az ember együttélésének megoldatlan és egyre nagyobb feszültséget szülő problémáját, a falvakban élőknek, halászoknak nincs más lehetőségük, mint hogy a maguk módján védekezzenek: ágakból, gallyakból bozótkerítést húznak a települések köré, és botokkal közlekednek.