Folyékony víz is lehetett a Phoenix leszállóhelyén

Vágólapra másolva!
A Phoenix űrszonda megfigyeléseinek elemzése alapján több kutató úgy gondolja, hogy az űreszköz üzemelésének helyszínén és idején vékony folyékony vízréteg borította a talajszemcséket. Az elgondolás az élet lehetősége szempontjából fontos. 
Vágólapra másolva!

A marsi északi sarkvidéken landolt Phoenix űrszonda sok érdekes felismeréssel gazdagította a vörös bolygóval kapcsolatos ismereteinket (összefoglalónkat lásd korábbi cikkünkben). Az adatok elemzése során születő új eredmények között talán a legizgalmasabb, hogy a leszállóhelyen a szonda működésének időtartama alatt kevés folyékony víz létezett.

Kiderült, hogy nagy mennyiségű só, főleg valamilyen perklorát volt a Phoenix leszállóhelyén a felszínt borító törmelékben. Ezzel egy időben a küldetés alatt a légkörben viszonylag magas volt a vízpára koncentrációja, amely az északi vízjégsapka felszínéről elszublimált H2O molekulákból származott.

Ha a sók H2O molekulákkal érintkeznek, elképzelhető, hogy egy vékony, filmszerű réteg képződik a szemcsék felületén. Bár ez nem a hétköznapi életben megszokott vizet jelenti, a vékony rétegben lévő molekulák az alacsony hőmérséklet ellenére sem alkotnak szilárd kristályrácsot. Egymáshoz viszonyítva mozogni képesek, tehát mobilisak - ezért folyékonynak is nevezhetők.

A perklorátsókkal kevert jég alacsony hőmérsékleten fagy meg. Utóbbi konkrét értéke a só pontos összetételétől és koncentrációjától függ, de feltehetőleg -20 és -30 Celsius-fok körüli hőmérsékleten (amely a nap legmelegebb óráiban uralkodott a leszállóhelyen) még folyékony halmazállapotú lehet itt a víz.

Eszerint vékony folyadékréteg borította a szemcséket a Phoenix üzemelése során. Az ilyen réteget kifejezetten annak megfigyelésére készített műszer nélkül nehéz azonosítani, ezért nem sikerült közvetlenül kimutatni. A fentieken túl néhány más megfigyelés is utalt a folyékony fázis jelenlétére. Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, egy vízcsepp jellegű alakzatot azonosítottak a szonda egyik leszállólábán. A képződmény nem csak méretét változtatta a napok során, de úgy fest, egyik szomszédjával össze is olvadt. A hozzá hasonló foltok feltehetőleg a leszállás során jutottak a szonda lábaira, és H2O tartalmuk révén tapadtak meg ott.

Forrás: NASA, JPL, UA, Max Planck

Több felvételből összeállított mozaik a Phoenix leszállólábairól, amelyeken a kép közepétől kissé balra lévő foltok talán vízjéggel kevert fagyott porkupacok. Ezek felületén vékony vízréteg is megjelenhetett (NASA, JPL, UA, Max Planck)

Amennyiben hasonló összetételű sók a Mars egyéb területein is jellemzőek, akkor a folyékony víz (amikor van elegendő H2O hozzá az egyébként száraz égitesten) a vörös bolygó felszínének jelentős területén előfordulhat. A megfigyelésnek fontos következményei lehetnek a mai marsi élet lehetőségével kapcsolatban de a víz jelenlétének igazolásához további mérések szükségesek. A Phoenix eredményei kedveznek a Collegium Budapestben, az ESA és a Magyar Űrkutatási Iroda támogatásával működő Mars Asztrobiológiai Kutatócsoportnak, amely már korábban is a sarki vékony vízfilm létezésére utaló jeleket talált.