Programajánló az estékre: az Oroszlán és a Szaturnusz az égen

A tavaszi éjszakákon érdemes a gyűrűs bolygót és két látványos csillagképet, az Oroszlánt, valamint az Ökörhajcsárt felkeresni. 

A tavaszi égbolt látványos csillagképe, az Oroszlán (Leo) felkeresésében most egy fényes bolygó, a Szaturnusz nyújt segítséget. A planétát késő este déli irányban találjuk meg: ha magunk elé nyújtjuk a karunkat, akkor mintegy három arasz magasan látszik a látóhatár felett. Feltűnő, csillagszerű fénypontként azonosíthatjuk, amelynek fényessége jelenleg + 0,6 magnitúdó, tehát még kivilágított városokból is megtalálható.

A déli irány azonosításában a minden derült éjszaka látható Nagy Medve (Ursa Maior), avagy Göncölszekér segít. Kössük össze a szekér hátsó két csillagát, hosszabbítsuk meg a szekér alakjához képest felfelé, és mérjük rá az egész szekér távolságát - ekkor érkezünk el a Sarkcsillaghoz. (Ne vezessen félre senkit a látvány: a Göncölszekér ezekben a napokban a "feje tetejére" állva figyelhető meg.) A Sarkcsillag az északi irányt tűzi ki, ennek háttal állva tekintünk dél felé, a Szaturnusz irányába.

A mellékelt térkép alapján azonosíthatjuk az Oroszlán csillagkép fényesebb csillagait is, nem sokkal a gyűrűs bolygó felett. Az Oroszlán egy szfinxhez hasonlóan ül, esetleg fekszik, feje a nyugati (azaz jobbra eső) részen található. Legfényesebb tagja a mellső lábát jelölő Regulus nevű csillag. A +1,4 magnitúdós, enyhén kékes színű égitest 12 500 K felszíni hőmérsékletű, forró objektum.

A Regulus kékes színe akkor igazán feltűnő, ha a közeli, enyhén sárgás árnyalatú Szaturnuszéhoz viszonyítjuk. A Naptól 85 fényévre lévő Regulus csillagunknál háromszor nagyobb, és 150-szer több energiát bocsát ki. Az Oroszlán fejét felette, egy jobbra kanyarodó csillagívként láthatjuk.

Az esti égbolt látványa március végén és április elején (MCSE)

A tavaszi éjszaka másik feltűnő égiteste az Arcturus, az Ökörhajcsár (Bootes) alfája, azaz legnagyobb látszó fényességű csillaga. A -0,1 magnitúdós égitest a Göncölszekér felől szintén könnyen megtalálható: gondolatban hosszabbítsuk meg a szekér rúdjának ívét, és közel egy "göncölszekérnyi" távolságban érkezünk meg a sárgás színű Arcturusra.

A közeli, a Naptól mindössze 36 fényévre lévő égitest egy K-színképtípusú vörös óriás. Mintegy 115-ször több energiát bocsát ki, mint a Napunk, és csillagunkhoz viszonyítva 122 kilométer/másodperc sebességgel halad. Nagy sajátmozgása révén 6000 év múlva 4 fokkal, tehát 8 holdátmérőnyit tolódik el az égen. Az Arcturus egy fémszegény égitest, amely csak átutazik a galaktikus fősíkon, amelyben Napunk is található. Feltehetőleg a Tejútrendszer idős halojából származik, és csillagvárosunk életének elején született (a halo a galaxis főískját övező gömb alakú tartomány).

Következő célpontunk a Spica, a Szűz (Virgo) alfája. Könnyen megtaláljuk, ha az előző ívet folytatjuk, az Arcturus után "jobbra lefelé", még egyszer akkora távolságot megtéve, mint a Göncölszekér hossza. A Spica egy forró kettőscsillag, fehéres színébe kékes árnyalat keveredik.

A Szaturnusz távcsőben mutatja meg igazán szépségét. A gyűrűs bolygó látványa ezekben a hónapokban különösen érdekes, mivel gyűrűjének síkja egyre közelebb esik látóirányunkhoz - tehát szinte "kilapul" a gyűrűrendszer a Földről nézve. A Szaturnusznak és holdjainak megfigyelésére a Polaris Csillagvizsgáló kedd, szerda, csütörtök és szombat este várja az érdeklődőket Budapesten.