A főn akkor alakul ki, ha a nedves és hideg légáramlat útjában egy nagyobb hegyvonulat áll.
A hegység szél felőli oldalán a nedves levegő felszáll, és száz méterenként nagyjából fél fokot hűl, miközben nedvességtartalma kicsapódik és csapadékként lehull. A hegység gerincén átbukó levegő lényegesen szárazabb, így gyorsabban melegszik, száz méterenként akár egy fokot is. A hegyvidék szélmentes oldalán így lényegesen melegebb és szárazabb az idő, mint a szél felőlin. A képen a Pireneusok északi oldala a hűvösebb, a jelenség azonban a déli szél esetén is működik, ha az érkező légtömeg kellőképp nedves. A Franciaország és Spanyolország határán emelkedő hegység havas főgerince 2000-2500 méter magas, 3000 méter fölé emelkedő, csúcsokkal; a főn okozta hőmérsékletkülönbség így akár a 20 fokot is elérheti.
A felvétel kiterjedése: 500x500 kilométer
A felvétel feliratok nélkül, nagyobb méretben
A felvételen három jellegezetes felhőfajtát láthatunk, ebből kettő közvetlenül a főnhöz kapcsolódik. A Pireneusok északi oldalán a felhők mintegy összetorlódnak; valójában ez a nedves légtömegből kicsapódó felhőzet. A hegygerinc felett, attól délebbre a hegység fölött átbukó légáramlat tetőszintjét jelzik a felhők (oldalról vagy a földről nézve ezek lencse alakúak). Ezek a felhők magasabban vannak, érdemes például megnézni, hogy a szélirányt jelző szaggatott nyíl menti felhők árnyéka milyen messze esik a felhőtől. A hegység keleti előterében látható, fentről zebracsíkokra emlékeztető hullámfelhők csíkjai a szélirányt jelzik: arra merőlegesen állnak.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételét február 17-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.