Salonga-kalandok: Egy igazi férfi kinyírja a leopárdot

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park, Afrika legnagyobb nemzeti parkja különleges titkot rejt. A Földön egyedülállóan itt élnek a csimpánzok mellett legközelebbi rokonaink, a bonobók. Jane Goodall munkásságának köszönhetően a csimpánzok életét, viselkedését, szokásait jól ismeri a tudomány, azonban a bonobókat vagy más néven törpecsimpánzokat alig néhány kutatócsoport tanulmányozza, köztük a németországi székhelyű Max Planck Intézet munkatársai. Hozzájuk csatlakozott dr. Csatádi Katalin etológus, s az ő személyes hangú beszámolóin keresztül mi is megismerhetjük a kongói kutatótábor mindennapjait.

SZEPTEMBER 25.

20 KILOMÉTER FEJJEL LEFELÉ

Gyorsan írok, mert Delphine holnap is csinál internetet. Ma nem történt semmi különös, itt voltam a táborban. Most épp dörög az ég, pedig egész nap nagyon meleg volt. Mostam reggel, mert arra nagyon ügyelek, hogy ha süt a nap, akkor mossak valamit, nem szeretem, ha nem napon száradnak a ruháim: a magas páratartalom miatt hamar bebüdösödnek, és az nem jó.

Ma csirkét fogunk enni! Free ranging :) A faluból hozzák őket is. Mondjuk attól tartok, hogy az élőállat szállítás minősége hagy nemi kívánnivalót maga után állatvédelmi szempontból, mert asszem, hogy végiglóbálták őket a 20 km-en a lábuknál fogva. Ennek nem örültem, de a megérkezés után elég hamar elvágtak a torkukat, úgyhogy olyan sokat nem szenvedtek remélhetőleg. Khm. És most itt van a jó szakács, úgyhogy bízunk benne, valami finomat fogunk enni. Meglátjuk!

Ma kaptunk ananászt is :) Meg persze avokádót. Sok-sok avokádót.

SZEPTEMBER 29.

EGY IGAZI FÉRFI KINYÍRJA A LEOPÁRDOT

Itt ülök egyedül a táborban, mert ma én vagyok a camp manager. Delphine szeretett volna kimenni a bonobókhoz, de ez csak úgy lehetséges, ha valaki helyettesíti a táborban. Én persze szívesen vállaltam, mert nem igazság, hogy itt van már vagy három honapja, de eddig egyszer látta a bonobókat. Nem biztos, hogy ma sikerülni fog, mert megint nincsenek meg, de ő azért szeretett volna kimenni. Meg is tudom érteni, három hónapja itt ül a táborban, és összesen háromszor mozdult ki az erdőbe. Ez a camp manager dolog meg nem nehéz egyáltalán (legalábbis a helyettesítés, mert csak egy-két dolgot kért Delphine), csak a hőmérsékletet kellett leolvasnom (tegnap 39 fok volt árnyékban!!! De ez teljesen rendkívüli, általában nincs több 30 foknál), meg a csapadékmennyiséget felírni. Aztán cigit kell adnom a munkásoknak. Úgy van ez a cigidolog, hogy napi kettőt kapnak a projekttől, egyet reggel, egyet meg este. Ezen kívül meg négyet-négyet vehetnek. A vásárlás úgy történik, hogy Delphine (vagy ma én) odaadja, és feljegyzi a füzetébe, hogy mennyit vettek. A munkájuk lejártakor (két hetes turnusokban jönnek) pedig levonják a fizetésükből, amit vettek. Mert nemcsak cigit vehetnek, hanem szappant, fogkrémet, machetét, borotvát meg még egy-két dolgot.

Innosent továbbra is nagyon jól főz. Van itt valami sütőtök-féle, abból csinál sütőtökpürét, ez nagyon-nagyon finom! A halat is nagyon jól készíti el, azt hiszem, ő az egyetlen szakács, aki pl. sok tejet (tejport) használ a főzéshez. Tényleg ügyes srác, el sem akarjuk engedni. Ma elvileg spagetti-nap van (vasárnap), szerintem kell is, hogy legyen, de ma Innosent kenyeret is süt. Elfogyott a csikuanga, és a helyiek nem nagyon hajlandóak megenni a rizst, a babot meg szinte egyáltalán. Egy igazi férfi ugyanis nem eszik mást, csak csikuangát meg halat/húst.

Vannak viszont hülye helyi szokásaik. Például a leopárddal kapcsolatban az a hiedelem, hogy egy igazi férfi kinyírja a leopárdot. Na, erre az egyik helyi jól ki is nyiffantott egyet, mire kisebb hős vált belőle. Erre aztán vérszemet kapott, és megölt még egyet. Azért úgy tűnik, hogy valamennyire van józan eszük, mert erre elvették a fickó fegyverét mondván: a jóból is megárt a sok. Aztán, ami talán még rosszabb, az az óriás pangolin, avagy óriás tobzoska. Az az itteni ökör hiedelem, hogy ha pangolint látsz, akkor valaki meg fog halni, kivéve, ha ott a helyszínen elpusztítod. Ezért aztán szegény pangolinok nem nagyon élik túl a találkozást az emberekkel.

Az óriás tobzoskát pikkelyei miatt is vadásszák,
amelyeknek a hiedelem szerint gyógyító ereje van

A helyiek ma egész nap hőzöngenek nekem, hogy elfogyott a csikuanga, és rizst kell enniük.

Tegnap is voltam "bonobóvadászaton", most Isaac-kel, de nem találtuk meg őket. Most jött vissza Djaman is az erdőből, ő sem találta meg őket. Ő csak azért jött vissza, mert délután megint mennie kell, és ilyenkor pihennek egy kicsit. Ezek a bonobómunkások rengeteget mennek, Djaman most tuti megtett vagy 10 km-t, és délután megy majd még ugyanennyit. De például a múlt héten, amikor jött Lompoléból, akkor még aznap kiment dolgozni (mert ugye ha megtalálja a bonobókat, akkor kap jutalmat), úgyhogy aznap vagy 30 km-t ment. Bírják rendesen.

Forrás: Csatádi Katalin

Sistebol, Djaman és a magyar nyelv

Reggel még annyi volt, hogy Sistebol (a jó halász) fogott tíz kiló halat. Ebből vagy 7,5 kiló két elektromos hal volt, a többi kisebb halak. Asszem, hogy ezeknek az elektromos halaknak van a legjobb dolga, mert azoktól annyira félnek, hogy ahogy kifogják őket, rögtön agyon is csapják, nehogy megrázzanak valakit. Még holtukban is csak bottal piszkálják az ilyen halakat, amíg meg nem nyúzzák őket. A többi halat szerintem csak bedobják a ladikba maguk melle, aztán szép lassan kinyúlnak szegények.

A tegnapi 39 fok után délután már dörgött az ég, aztán éjfélig el sem tudtam aludni, olyan vihar volt. Amúgy irtó érdekesek ezek a viharok, de azért aludni sem ártana... Tegnap viszont úgy aludtam, hogy amikor reggel Isaac mondta, hogy azt hitte, kinyír bennünket egy újabb kidőlő fa, ami a fejünkre esik, akkor nem is tudtam, hogy miről beszél. Persze már nincs is fa, ami ránk eshetne, de azok, amiket kivágtak még töredeznek, az egyik ketté is tört az éjjel, Isaac azt hallotta, sőt, rajta kívül Delphine és az összes munkás is felébredt, csak én meg Andrew nem.

Ja, még annyi, hogy próbálom bemagolni a bonobókat a képek alapján, mert lassan-lassan talán kimehetek én is hozzájuk!

Forrás: [origo]

A Salonga-kalandok folytatódik

A következő bejegyzésben: Mit kell tennem, ha elvesznék a dzsungelben

A napló folytatását naponta közöljük, a korábbi bejegyzéseket itt olvashatja.