Bakugrással kaptak szárnyra a hatalmas repülő őshüllők

Az eddigi elképzelésekkel ellentétben nem annyira egy madáréra, mint inkább egy bakkecskéére hasonlított az a mozdulat, amely az életben maradást jelenthette a repülő hüllőknek abban az időszakban, amikor a Földet a dinoszauruszok uralták.

A földtörténeti középidőben élt repülő gerincesek, az akár több mázsásra is megnövő Pterosaurusok mozgása régóta foglalkoztatja a szakembereket. Végtagjaik, illetve a testük között a mai denevérekéhez hasonló bőrredő feszült, ami nehézkessé tehette a szárazföldi közlekedésüket. A világ több pontján talált megkövült nyomok alapján ma már tudjuk, hogy a földön nem csupán két hátsó, de módosult mellső lábaikat is használták. 2008-ban kutatók a ma élő legnagyobb röpképes madár, az albatroszok mozgását tanulmányozva igyekeztek képet kapni arról, miként rugaszkodtak el a földtől ezek a hajdan élt hatalmas állatok, s arra a következtetésre jutottak, hogy bármilyen élőlény, ami jelentősen nagyobb az albatrosznál, képtelen lett volna hasonló technikával felszállni.

A Pterosaurusok mozgását kutatva nem sok értelme van a madarakból kiindulni - vélekedik Mike Habib, a marylandi Johns Hopkins Egyetem funkcionális anatómiával foglalkozó kutatója. Dr. Habib komputertomográfos vizsgálattal tanulmányozta 22 madár- és három Pterosaurus-faj csontjait, és azt találta, hogy arányaikban, erősségükben és méretükben is jelentősen különböznek egymástól. A madarak hátsó lábai erősebbek voltak a mellsőknél, míg a Pterosaurusok esetében ez épp fordítva volt. Matematikai számításokat végezve arra a következtetésre jutott, hogy a legnagyobb repülő őshüllők képtelenek lettek volna pusztán a hátsó két lábukkal elrugaszkodni a talajtól.

A madarak kétlábas elrugaszkodási stratégiájával együtt járó testfelépítésnek van egy hátoldala - mutat rá Habib: az elrugaszkodáskor használt láb a levegőben már csak felesleges ballaszt, az elrugaszkodáskor oly hasznos erős hátsóláb izmainak súlya a madárnak repülés közben teher, s ez korlátokat szab a láb méretének. Ezen segít, ha a start pillanatában mind a négy végtag dolgozik, így lehettek képesek a Pterosaurusok a repülésre annak ellenére, hogy amikor a földön álltak, a bőrredőktől eltekintve leginkább a mai zsiráfokra hasonlítottak.

Már a levegőben - egy Hatzegopteryx thambema rekonstruált csontváza

"A Pterosaurusok nem két, hanem négy lábbal rugaszkodtak el a földről. Először kissé előredőltek, elrúgták magukat a hátsó lábaikkal, majd a mellső lábaikkal felrepültek" - magyarázza a Science Daily-nek adott interjújában dr. Habib. "A ma élő repülő állatok között ehhez hasonló technikát egyedül a vámpírdenevéreknél láthatunk."

Ezzel a módszerrel az őshüllők a másodperc törtrésze alatt a levegőbe emelkedtek: Habib számításai szerint egy 250 kilogrammot nyomó Hatzegopteryx thambema kevesebb mint egy másodperc alatt emelkedett a magasba (teljesen sík terepen és hátszél nélkül is), ami a Tyrannosaurusok világában nagy előnynek számíthatott.

Így állhatott a földön az ember méretű, közelmúltban azonosított Lacusovagus magnificens, a legnagyobb fogatlan repülő őshüllő

A Pterosaurusok a földtörténeti középidőben éltek, virágkoruk főleg a jura (a 213-144 millió évvel ezelőtti) és a kréta (144-65 millió évvel ezelőtti) időszakra tehető. A rend az Archosauria csoport tagja, akárcsak a dinoszauruszok és a krokodilok, s amelyből a madarak is kifejlődtek. A kréta után végérvényesen kiszorították őket a madarak, így a Pterosaurusok is a dinoszauruszok sorsára jutottak. A fent említett fajt, a kréta vége felé élt Hatzegopteryxet egyébként az erdélyi Hátszegi-medencéből írtak le.