Ha nagyobb a genetikai sokféleség, akkor változatosabb az ízérzékelési képesség is, állítja Sarah Tischkoff, a philadelphiai Pennsylvania Egyetem genetikusa, aki egy konferencián ismertette a mostani eredményeket.
Az európai és az ázsiai emberekben a TAS2R38 jelű gén két változata közül jellemzően csupán az egyik fordul elő. Ez a gén felelős a zöldségekben (például brokkoliban és kelbimbóban) található feniltiokarbamid (PTC) nevű keserű vegyület érzékeléséért. A gén eltérései miatt egyes emberek érzik a PTC híg oldatának keserű ízét, mások nem.
Tishkoff és munkatársa Michael Campbell sokféle hígítású PTC-oldatot kóstoltatott meg különféle kenyai és kameruni állattenyésztő és vadászó-gyűjtögető populációk tagjaival. Az embereknek addig kellett kóstolgatniuk az egyre töményebb oldatokat, amíg nem érezték olyan undorítóan keserűnek, hogy kiköpjék.
A kutatók tapasztalatai szerint a kenyaiak és a kameruniak összességében véve a koncentrációváltozás finomabb fokozatait érzékelték, mint az európaiak. Az afrikaiak TAS2R38 génje sokkal több variációt tartalmaz, mint a világ többi részén lakókéi.
Tishkoff szerint ennek az lehet az oka, hogy a heterogenitás előnyt jelentett az afrikai emberek számára valamikor a történelem folyamán. Talán a keserű vegyületek iránti nagyobb érzékenység hozzájárult a legtáplálóbb növények kiválasztásához. Paul Breslin, a philadelphiai Monell Kémiai Érzékek Központjának neurobiológusa viszont úgy véli, hogy a keserű íz érzékelését lehetővé tevő génváltozatok segítettek az embereknek elkerülni a mérgező növényeket. Arra viszont egyik kutató sem tudott magyarázatot adni, miért csak az afrikaiaknál alakult ki a génnek ez a változatossága.