Jó az egészségnek a kék krumpli

2008 a burgonya éve is. Talán emiatt lelkesedtek fel annyira Írországban, hogy kék színű csipszet hoztak forgalomba. Így ismét reflektorfénybe került a kék húsú burgonya, amelynek több előnyös tulajdonsága is van.

A piacokon többféle színben láthatunk krumplit, de kék húsú változatával eddig aligha találkozhattunk. Pedig a kék héjú krumpli termesztése nem ritka Kárpát-medencében. A Bakony, az Őrség és Erdély főleg németajkú vidékein nem idegen látvány, azonban a húsa nem kék. Pedig amint a mellékelt fotó mutatja, ilyen is létezik, méghozzá természetes - azaz nem genetikailag módosított - formában.

Dr. Holly Lászlót, a legnagyobb magyar génbank, a Tápiószelei Agrobotanikai Központ vezetője kérdésünkre elmondta, hogy már két-három éve őriznek kék húsú burgonyát. Egy osztrák civil génbanktól (Arche Noah) kapták közvetve a különleges gumókat. A növény kékes színét egy úgynevezett antioxidáns-színezék, az antocianin okozza. Ez a természetes eredetű vegyület megtalálható például a céklában, a vöröskáposztában és egyes szőlőfajtákban. A kék húsú burgonya egészségügyi biztonsági szempontból nem problémás, semmiféle káros hatása nincs a szervezetre, sőt védi a sejteket egyes agresszív vegyületektől (az úgynevezett oxidatív stressztől) - tudtuk meg a szakembertől.

További előnye a kékhéjú fajtáknak, hogy a burgonyabogár kevésbé kedveli. "A burgonyabogár sem hal éhen rajta, de kevésbé csábító számára"- mondta Dr. Holly László. Emellett a levélzete is gyorsabban regenerálódik. Mindezek miatt akár biotermesztése előtt is megnyílhat az út.

A kék krumpli tehát - szokatlan színe mellett - több kedvező tulajdonsággal rendelkezik. A tápiószelei génbankot még senki nem kereste meg azzal, hogy termeszteni szeretné ezt a különleges fajtát.

A szegények eledele

A burgonya őshazája Dél-Amerika, a mai Chile területe, és bár gyorsan átkerült Európába, kezdetben csak dísznövényként tartották számon. Az ínséges idők táplálékaként terjedt el a 18. században, és fontos népélelmezési cikké vált magas tápértékének köszönhetően. A talajban növekvő gumók miatt a háborús pusztítások sem veszélyeztették a termést. Bár kezdetben kenyérkészítésre ajánlották az ismeretterjesztő füzetek a burgonyát, a mindennapi élet lassan kialakította a növény sokoldalú felhasználhatóságát.

A burgonyafélék családjába tartozó növény gumói emberi fogyasztásra, állati eledelként, keményítő- és szeszgyártásra szolgálnak. A szegények eledelének tartották, és tartják sokan ma is. Történelemformáló erejére példa, hogy két burgonyahiányos év miatt 1845-46-ban Írország népességének egyharmada (mely kisbirtokain jórészt ezt a növényt termesztette) meghalt éhezésben és járványokban, illetve az éhínség elől Amerikába menekült.