Tehénlopással is vádolták a magyar Mars-utazókat

Nem volt könnyű a magyar legénység élete a földi Mars-bázison: kétszer is áram nélkül maradtak, végül egy "marslakót" kellett segítségül hívniuk, aki a "Don" névre hallgatott. Két autós turista is megtalálta az isten háta mögötti állomást, majd megjelent három farmer, akik elkóborolt tehenüket keresték a sivatag közepén, lopással gyanúsítva a "marsutazókat". A nehézségek ellenére megfeszített tudományos munka zajlott, és sok értékelhető adat gyűlt össze.

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a Utah államban (USA) található Mars Desert Research Station (MDRS) bázison idén áprilisban magyarok dolgoztak. A hatfős legénység - köztük e cikk szerzője - két hétig úgy élt, mintha a Marson tartózkodna: a lakóegységen kívül szkafanderben járt, a "földi" irányítással interneten tartotta a kapcsolatot, miközben tudományos kutatómunkát végzett, és mérnöki feladatokat látott el.

Kiemelt szempont volt például annak megállapítása, hogy a legénység miként reagál az egyes nehéz helyzetekre, és főleg kritikus pillanatokban hogyan változtatja napi programját és az egyes feladatok végrehajtását. Problémás helyzetek ugyanis a Marson is felmerülnek majd, amelyek kétségkívül befolyásolják a munka napi menetét.

Élet a bázison

A program megkezdése előtt két terepjáró csomagtartóját töltötte meg a "Marsra" szállított ennivaló, amely bőséges ellátmányt nyújtott. A legénység napi rutinja általában hasonló menetrendet követett: a közös, 8 óra körüli reggelit egy délelőtti terepi munka, majd az egyénileg elfogyasztott ebéd követte. Délután ismét szkafandert öltött a társaság, majd este, a közös vacsora során beszélték át a nap tapasztalatait, és tervezték meg a következő 24 óra tennivalóit. A sok munka és a technikai nehézségek miatt azonban ritkán tértek nyugovóra éjfél előtt. Az MDRS mindennapjai ugyanis nem mindig voltak olyan könnyűek, mint az a bázison elhelyezett webkamerákon át tűnhetett. A problémás helyzetekből szinte minden napra több is jutott.

Tipikus tájkép a szimulációs bázis vidékén

Két alkalommal is leállt a fő generátor, és áram nélkül maradt a rendszer. A tartalék energiaforrás nem bírta sokáig kielégíteni az igényeket. A legénység ekkor segítséget kért a földi irányítóktól, és néhány óra múlva megjelent az addig csak névről ismert "Don". Ő az MDRS működését rendszeresen segítő környékbeli szerelő, aki megállapította, hogy a generátor szét akar esni, és ha ez bekövetkezik, mindjárt mindenki mehet haza, hiszen vége a szimulációnak. Szerencsére néhány keresetlen angol kifejezés és némi fizikai ráhatás után győzött az igazság: ismét lett áram, és az expedíció tovább dolgozhatott.

Egyéb gondok is adódtak, például az ivózívellátásban, és a bázis belső vízkeringetési rendszerében - többször előfordult, hogy valakinek zuhanyoznia kellett, hogy legyen elég újrafelhasznált víz a mosogatáshoz, vagy a WC öblítéséhez - máskor viszont kifejezetten takarékoskodni kellett a vízzel. A mérnöki feladatok főleg a szimuláció második hetében vettek el sok időt a tudományos munkától.

Vas-oxidban gazdag, vöröses rétegből kihullott kőtömbök

Egy alkalommal két autós turista is megtalálta az állomást - noha minden betonozott út több kilométerre elkerüli a térséget. Szép emlékkel és néhány gyors fotóval távoztak, mivel éppen érkezésükkor tért vissza az egyik csoport a terepi munkáról - akik feléjük integettek, de kapcsolatba nem léptek az "idegenekkel". Nagyobb meglepetést okozott az a három farmer, akik elkóborolt tehenüket keresték a sivatag közepén, lopással gyanúsítva a "marsutazókat".

Az MDRS környéke nem csupán látszólag emlékeztet a Marsra - gyakran az események is úgy alakulnak, mintha az ember a vörös bolygón lenne. Talán a legérdekesebb esemény egy intenzív por- vagy homokvihar volt, amely közel 24 órán keresztül tombolt a térségben. A táj sárgásszürkévé változott, a távoli hegyek eltűntek a horizontról, a lebegő por ugyanis erősen lecsökkentette az átlátszóságot. A porszemcsék folyamatosan bombázták a külső felületeket, néhány műszert le is döntöttek a talapzatáról. A szkafander ellenére a terepi munka végén ropogtak a homokszemek a legénység fogai között, a bázis pedig ijesztően hangosan recsegett a széltől egész nap.

Tudományos vizsgálatok

Mint azt előző cikkünkben részletesen olvashatták, az MDRS ideális helyszín a Marson jellemző geológiai képződmények és folyamatok földi analógiáinak tanulmányozására. A szimulációs bázis környezete ugyanis egy száraz, növényzet és talaj nélküli vidék, sok vastartalmú üledékes réteggel.

A munka legérdekesebb és legizgalmasabb részét a terepi kutatások képezik. Utóbbiak keretében az elmúlt évek során létrejött felszíni változásokat is tanulmányozták a térségben. A földi sivatagokban, akárcsak a Marson, igen lassan módosul a táj. Elsősorban a napsugárzástól felmelegedő, majd éjszaka lehűlő kőzetek térfogatváltozása, a szél erodáló hatása, valamint az időszakos csapadékhullás alakítja a vidéket. A megfigyelések során sikerült néhány kőzettömb elmozdulását, lehullását, legurulását megfigyelni, ezekre az elmúlt két évben került sor. Ugyanakkor a terület általános megjelenése keveset változott a kérdéses időszakban.

Az ELTE Meteorológia Tanszékével közösen egy komplex meteorológiai állomást is felállított a legénység, amelynek összeszereléséhez szakafanderben két nap alatt összesen több mint 10 órányi munkára volt szükség. A rendszer a hőmérsékletet, a szelet, a légnedvességet és a sugárzási viszonyokat vizsgálta több magasságban, illetve részben a felszín alatt.

A meteorológiai állomás felépítése

Akárcsak a Marson, a földi sivatagi viszonyok között is erősen befolyásolja egy adott térség mikroklímáját a felszínt borító anyag jellege, albedója (fényvisszaverő képessége) és szemcsemérete.

Az állomás szerelése szkafanderben

A meteorológiai kísérlet keretében többek között arra kerestek választ, hogy a száraz levegőn milyen gyorsak azok az átkeverő folyamatok, amelyek révén a felszínen elnyelődő napsugárzás energiája a légkör néhány méter magas rétegébe feljut. Bár az adatok elemzése még sokáig eltart, néhány alapvető összefüggést már sikerült megállapítani:

• a levegő hőmérséklete 1 és 3 méteren alig emelkedett 16 Celsius-fok fölé, míg a felszínen a 28 Celsius-fokot is elérte napközben;
• éjszaka a hőmérséklet ritkán a nulla fok alá is süllyedt;
• a legerősebb szelet egy porvihar alkalmával mérték, amely 60 kilométer/óra sebességet is elért;
• a szálló por miatt erősen ingadozott a felszínre jutó napsugárzás mennyisége - hasonló a Marson is befolyásolja a felszín hőmérsékletét.

A Mars felszíni viszonyai erősen függenek a légköri átlátszóságtól, a felhőzettől, valamint a napsugárzás felszíni elnyelődésétől. Ennek megfelelően az apró légköri változások is sokrétű következményekkel járnak - amelyek megismerésében a most szerzett adatok is segítséget nyújthatnak.

Az MDRS kutatóállomás környezetének és belsejének bemutatása (HungaroMars 2008)