Az anyós változókora kedvez a menynek

A cambridge-i egyetem kutatóinak új eredményei szerint a menopauza egy olyan evolúciós alkalmazkodási mechanizmus, amely csökkenti a szaporodási versengést a család különböző generációba tartozó nőtagjai között.

Minden változókorban lévő nő életében bekövetkezik a menopauza, függetlenül attól, hogy milyen mértékben jut hozzá a különféle javakhoz és milyen az egészségi állapota. A termékennyé válás, a szaporodóképes időszak és a menopauza lefolyása jelentős mértékben genetikailag meghatározott. Ez a folyamat az emberi evolúció következménye, kialakulása jóval megelőzte a jelenlegi kulturális és technológiai viszonyok kialakulását.

Orvosi értelemben a menopauza annál az időpontnál kezdődik, amikor egy nő utoljára menstruál. Ez átlagosan 51 éves korban következik be, de sok nőnél előbb, másoknál később is történhet - szélsőséges esetben (ritkán) előfordul huszon-, sőt tizenéves korban, illetve a hatvanadik vagy a hetvenedik életév felett. Tágabb értelemben a menopauza alatt azokat a női szervezetben beálló változásokat értjük, amelyek jóval az utolsó menstruáció előtt kezdődnek, és csak utána fejeződnek be.

Evolúciós rejtély

A menopauzára úgy tekintenek a kutatók, mint egy evolúciós rejtélyre. Míg más hosszú életű fajoknál a szaporodóképesség az életük végéig fennmarad (az elefántoknál a hatvanas éveikig, a szilásceteknél a 90-es éveikig), addig a természetközeli emberi közösségekben az utolsó gyermeket a nők 38 éves koruk körül szülik. Pusztán evolúció szemszögből mi lehet az értelme olyan gének fenntartásának, melyek a termékeny kort jócskán túllépő egyedek túlélését szolgálják?

Eddig az úgynevezett "nagymamahipotézissel" magyarázták ezt a jelenséget a kutatók, melyet 50 évvel ezelőtt egy amerikai evolúcióbiológus, George Williams vetett föl. Az elmélet lényege, hogy a reprodukciós korból kilépő nők túlélésének akkor van értelme, ha a gyermekeiket segítik a túlélésben és a szaporodásban. Ezzel az elmélettel az a probléma, hogy a nagymamaság előnyei miatt nincs értelme a szaporodóképesség elvesztésének 50 éves kor körül. Vagyis a nagymamahipotézis valójában csak azt magyarázza meg, hogy miért maradnak a már nem szaporodóképes nők életben, azonban azt nem, hogy miért is veszítik el a szaporodóképességüket.

Nincs versengés

A legfrissebb kutatások szerint a női szaporodóképesség megszűnése, azaz a menopauza a legjobban azzal magyarázható, hogy ily módon csökken a szaporodási versengés (reprodukciós kompetíció) a család különböző generációjú nőtagjai között. A szaporodási versengés szinte minden gerinces fajnál megfigyelhető. A kutatások során kimutatták, hogy az ember egyedülálló a főemlősök között abból a szempontból, hogy a szaporodóképes generációk között nincs, vagy alig van átfedés. A természeti népeknél az első gyermeket átlagosan 19 évesen szülik a nők, az utolsót pedig 38 évesen, vagyis a nők termékeny életszakasza akkor fejeződik be, amikor a gyermeké elkezdődik.

Az emberősökre jellemző "női szóródás" is ezt támasztja alá. A női szóródás annyit jelent, hogy az ivarérett nők költöznek el a születési helyükről, így az anyós és a meny kerül "egy fedél alá", ami azt is jelenti, hogy szaporodási versenybe kerülnének egymással. A fiatalabb nők jelentős előnyt élveznének a versengésben, mert az anyós vér szerinti rokona a menye utódainak, emiatt érdekelt a menye sikeres szaporodásában, azonban visszafelé ez nem igaz.

Pontos időzítés

A kutatók egy egyszerű matematikai modellt dolgoztak ki, mellyel szintén azt igazolták, hogy az idősebb nőknek fel kell hagyniuk a szaporodással, amikor az ugyanabba a szociális egységbe tartozó fiatalabb nők elkezdik azt. Ez a hipotézis és a matematikai modell megmagyarázza a klimax időzítését és érthetőbbé teszi a menopauza evolúciós jelentőségét is.

"A nőknél 40 éves kor fölött a termékenység drámai csökkenése figyelhető meg, ami végül mintegy 10 év múlva a menopauzával ér véget. Kutatásaink arra adnak magyarázatot, hogy a szaporító szervrendszernek ez a gyors öregedése miért éppen ekkor következik be, és hogy a nők átlagosan miért 10 évvel a menopauza kezdete előtt hagynak fel a gyermekvállalással. Vannak olyan társadalmak, főleg Afrikában és Ázsiában, ahol a nőkre társadalmi nyomás hárul, hogy első unokájuk születésekor hagyjanak fel a gyermekvállalással.

A kutatások részben erre a jelenségre is magyarázatot adnak" - mondja Dr. Michael Cant, az exeteri egyetem kutatója. Az ember termékenységi menetrendjének programozásáért felelős szelekciós erők mélyebb ismerete segítséget nyújthat egyes fertilitással kapcsolatos rendellenességek, például a korai petefészek elégtelenség (POF) genetikai hátterének a tisztázásában is. "Valami fontos hiányzott a nagymamahipotézist megalkotó Williams érveléséből" - mondta Cant. "Az új eredmények ezt a hiányzó láncszemet pótolják.

A kutatók eredményeikről a PNAS folyóiratban számoltak be. Eredeti közlemény: Michael A. Cant, Rufus A. Johnstone (2008) Reproductive conflict and the separation of reproductive generations in humans PNAS, April 8, 2008, vol. 105 no. 14 5332-5336