Vágólapra másolva!
A hibrideket a Newcastle Egyetemen hozták létre, és a BBC beszámolója szerint három napig maradtak életben. Az embriókat tisztán kutatási céllal készítették.
Vágólapra másolva!

Az embriók klónozással készültek: emberi bőrsejtek genetikai anyagát szarvasmarhákból kinyert petesejtekbe jutatták be. A petesejtek saját genetikai anyagát előzetesen eltávolították.

Az embriók létrehozásának célja őssejt-tenyészetek alapítása volt, gyógyászati kutatási célokra. Ebben az esetben tehát egy úgynevezett terápiás klónozás történt, amelynek nem célja teljes egyed létrehozása - az embriókat az ilyen kísérleteknél legkésőbb 14 napos, igen kezdetleges fejlődési fázisban elpusztítják. Ezért természetesen a hibridek anyaállatba történő beültetését sem tervezték.

Terápiás klónozás

A jelenleg még kísérleti fázisban lévő terápiás klónozás lényege tehát, hogy egy petesejt magjának eltávolítását követően egy testi sejt magját juttatják be annak helyére. Az ebből kifejlődő, hólyagcsíra állapotú embrióból őssejtvonalakat lehet alapítani. Bár vannak sokkal több őssejtet tartalmazó források, ez a sejttenyészet-előállítási forma azért speciális, mert elvileg egyetlen sejtből lehet előállítani embrionális típusú sejttenyészetet.

Az embrionális őssejtvonalakból kitenyésztett különféle sejteket lehetne aztán a jövőben gyógyítási céllal visszajuttatni a beteg szervezetébe, és ha maga a beteg volt a testi sejt donor, akkor a sejtek nem lökődnének ki (hiszen a genetikai állományuk megegyezik a többi sejtével, így az immunrendszer sajátként ismeri fel őket). A klónozáshoz használt donorsejt származhat olyan emberből is, akinek valamilyen genetikai rendellenessége van, ez a hiba ugyanis a testen kívül a klónozott őssejtben kijavítható. Ezt a módosított sejtet visszajuttatva a betegbe néhány ilyen esetben lehetőség adódna a gyógyításra.

Az erkölcsi kérdések és a törvényi megszorítások mellet tudományos, gyakorlati oldalról nézve sem problémamentes a terápiás klónozás. Az egyik nagy kihívás a kellő számú és jó minőségű petesejt előállítása. A pete egy nagyon különleges sejttípus, fejlődése az emberi szervezetben rendkívül hosszú és igen összetett folyamat, amelynek lépéseit még nem ismerjük pontosan.

Petesejthiány

A petesejt pótlására számos megoldással kísérleteznek világszerte. Az egyik lehetőség állati petesejtek felhasználása. Még ha a végső terápiás alkalmazásra nem is, a szakemberek egy része szerint kutatási célokra mindenképpen érdekes megoldás lenne az állati petesejtek képességeinek kiaknázása egy humán testi sejt újraprogramozására. Az emlősök petesejtjei valószínűleg hasonló molekuláris mechanizmusokat alkalmaznak erre a feladatra.

A sanghaji Xinhua Kórház fejlődésbiológiai osztályán már korábban is kipróbálták a módszert. Nyúl petesejt magját cserélték ki egy ember sejtével, és hólyagcsíra állapotú embriókat tudtak létrehozni. A bulvársajtó címlapjára sikerült ugyan felkerülnie a kutatócsoportnak, de a szakmai közönség korántsem volt biztos abban, hogy ezek a kísérletek megismételhetők. A mostani brit eredmény a legújabb fejlemény ezen a területen.

Emberi sejtből és állati petéből származó hibridek előállítása azonban a világ legtöbb országában tilos. Kellő körültekintés és szigorú szabályozás mellett azonban elképzelhető a rendszer alkalmazása, kizárólag kutatási keretek között. A kutatók véleménye megegyezik abban, hogy ezek a sejtek emberbe soha nem kerülhetnek vissza.

A legnagyobb gondot a mitokondriumok okozzák, hiszen a sejtmagon kívül ezeknek a parányi sejtszervecskéknek is van saját genetikai állománya. A genomi és a mitokondriális DNS egymást kiegészítve működnek a sejtben, és tartják fönn annak egészséges működését. Még akkor is problémák adódnak, ha ugyanazon a fajon belül próbálják meg két eltérő egyednek a genomiális és mitokondriális DNS-ét egy sejtben összehozni. Hogy két különböző faj keveredésekor milyen problémák merülnek föl, az csak akkor derül ki, ha ezeket a kísérleteket ténylegesen és nagy számban elvégzik.