Az élet keletkezéséhez szükséges molekulák is lehetnek a Szaturnusz egyik holdján

A Cassini-űrszonda megfigyelési alapján a korábban tapasztaltnál melegebb törésekből nemcsak vízgőz, de szerves anyagok is kilökődnek az űrbe a Szaturnusz Enceladus nevű holdjáról. Elméletileg tehát itt is történhetnek ahhoz hasonló folyamatok, mint az ősi Földön, az élet keletkezését megelőző ún. prebiotikus fejlődés során, amikor egyre bonyolultabb szerves molekulák alakultak ki.

Az Enceladus legtöbbet vizsgált területe a déli sarkvidéken található, Tigriskarmolásoknak nevezett régió, ahol fiatal és a környezetüknél melegebb törésekből anyagsugarak áramlanak ki. A jelenség egyik lehetséges magyarázata, hogy a felszín alatt folyékony víz van, amely a világűr vákuumával érintkezve hevesen párolog, és látványos, gejzírszerű kilövelléseket hoz létre. A jelenség információval szolgálhat a hold belsejéről és a folyékony víz előfordulási lehetőségéről a Naprendszerben - ezért részletesen tanulmányozzák a Szaturnusz körül keringő űreszközzel.

A Cassini utoljára 2008. március 12-én haladt el a terület felett, mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk. A manőver során közvetlenül átrepült az anyagsugarakon, amelyek enyhén "megpermetezték", csekély, de érezhető mértékben meg is változtatva a mozgását. A találkozó nem tett kárt a berendezésekben, amelyek minden korábbinál részletesebb adatokat továbbítottak a furcsa holdról, a pályaváltozás mértéke pedig az anyagsugarak sűrűségére utalt.

Az ekkor készült megfigyelések és néhány korábbi adat újabb feldolgozása után kiderült, hogy a kérdéses törések melegebbek az előzőleg becsültnél, emellett teljes hosszukon kimutatható ez a magasabb hőmérséklet. Átlagos hőmérsékletük -93 Celsius-fok volt, amely 17 fokkal melegebb a korábban mértnél, emellett mintegy 90 fokkal melegebb a környező jégfelszínnél. A repedések legmelegebb részei a nagy anyagsugarak forrásaival esnek egybe. A repedéseknél most észlelt magasabb hőmérséklet kedvez az elgondolásnak, amely szerint folyékony víz lehet a felszín alatt.

Még meglepőbb eredmény, hogy az anyagsugarak a tömegspektrométer mérései alapján a víz, a szén-dioxid és a szén-monoxid (H₂O, CO₂, CO) mellett szerves molekulákat is tartalmaztak. Ez azt jelenti, hogy az Enceladus felszíne alatt feltételezett, folyékony vízzel átjárt közegben szerves molekulák vannak. Mindent egybevetve az Enceladus összetétele jobban hasonlít egy jeges üstökösmagéra, mint egy holdéra - legalábbis jelenlegi képünk alapján. Az eredmény olyan alapvető modellekre is hatással lehet, mint például amelyek leírják, milyen mértékben alakult át a Szaturnusz holdrendszerét felépítő anyag. Elképzelhető ugyanis, hogy az kevésbé melegedett fel, mint korábban feltételezték, összetétele ezért közelebb áll a Naprendszer primitív ősanyagához.

A környezetüknél melegebb repedések hőtérképe (NASA, JPL, SSI)

Az eddigi megfigyelések tehát arra utalnak, hogy az Enceladus felszíne alatt folyékony víz, szerves anyag és hőforrás is előfordul, amely a kérdéses régiókat a környezetüknél kedvezőbbé teheti a kémiai átalakulásokhoz. Elméletileg tehát itt is történhetnek ahhoz hasonló folyamatok, mint az ősi Földön, az élet keletkezését megelőző ún. prebiotikus fejlődés során, amikor egyre bonyolultabb szerves molekulák alakultak ki.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=iqF7mO7OfRi9Us8l

Az Enceladus gejzírjei. Animáció az anyagsugarak helyzetéről a Cassini 2007. október 24-én végzett megfigyelési alapján, amikor a kilövellések látszólag a Zéta Orionis nevű csillag előtt haladtak el, időnként lecsökkentve annak fényét (NASA, JPL, SSI)