Éjfélkor is süt a nap északon - a hét műholdképe

Vágólapra másolva!
Június 21-én volt számunkra az év leghosszabb napja, a nyári napforduló - az északi féltekén ilyenkor tart legtovább a nappal, és ekkor a legrövidebb az éjszaka. A népi hagyomány szerint az ehhez az eseményhez kötődő Szent Iván éjszakáját valójában három nappal később, 24-én ünnepeljük.
Vágólapra másolva!

Június 21-én - a Föld tengelyének ferdesége miatt - az Északi-sarkkörtől északra fekvő területeken egész éjjel fenn van a Nap, nappali fény borítja be a tájat. Ahogy a sarkkörtől még északabbra haladunk, ez a hosszú nyári nappal egyre tovább tart - a sarkkörön csak két napig, míg a póluson a tavaszi napfordulótól az ősziig, teljes fél évig. Télen persze megvan ennek a böjtje: ekkor az éjszaka ugyanilyen hosszú e vidéken. Valódi színes műholdképeket csak nappal, illetve nappali fénynél tudunk készíteni, a hosszú sarki nappal így kiválóan alkalmas arra, hogy helyi idő szerint éjfél körül is színes műholdképen lássuk a tájat. Az árnyékok iránya ilyenkor kicsit szokatlan: a Nap északról süt, igen alacsony szögben.

Felvételünkön épp ez a legérdekesebb látnivaló: az Észak-Skandinávia, a Lappföld feletti felhők árnyéka déli irányba vetül; a felhők és árnyékuk szélének mintázatát összekötve azt is megláthatjuk, hogy helyi idő szerint este tíz órakor honnan süt itt a Nap. Abból pedig, hogy a néhány kilométer magasságban levő rétegfelhő árnyéka mintegy 20 kilométerre esik a felhőtől, azt is észlelhetjük, hogy az "éjjeli nap" nagyon alacsonyan jár, épp a horizont felett látszik. Fényt ad, de meleget nem sokat - még nappal sem annyit, hogy a vidék északi részén, a tengerpart és a köddel körbevett szigetek környékén mindenütt elolvassza a dombokon megmaradt havat és deret.

Forrás: ELTE

Töltse le a felvételt feliratok nélkül, nagyobb méretben!

A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételét június 23-án, helyi idő szerint este 10 órakor rögzítettük az ELTE vevőállomásán.