Pillantás a Bajkálra - a hét műholdképe

Szibéria egyik ékessége, bolygónk legmélyebb tava a Bajkál. A csodálatosan tiszta vizű tavat hegygerincek veszik körül, északi és déli partján pedig két fontos vasútvonal halad.

Oroszország szibériai részének hatalmas tava 456 méterrel fekszik a tenger szintje felett. Pontosabban a felszíne, mert aljzata bőven a tengerszint alá nyúlik: Földünk legmélyebb tavában régebbi mérések szerint 1620, újabb megfigyelések alapján akár 1740 méter vastag is lehet a vízréteg.

A felvétel nagyobb méretben

A tó vizét az Angara vezeti a Jenyiszej közvetítésével a Jeges-tenger irányába. A Bajkál legnagyobb táplálója a délkeletről érkező Szelenga, amelynek látványos tavi deltáját mutatjuk első nagyított képünkön.

A térség legnagyobb városa a tó kifolyásánál fekvő Irkutszk, amely a Csendes-óceán partján fekvő Vlagyivosztok irányába vezető transzszibériai vasút fontos állomása. A szovjet időszak végén épült Bajkál-Amur-vasút pedig a tó északi csücskét érinti. A keleti part egyik völgyében találjuk a Petőfi-kutatásokról elhíresült Barguzint (alul).

Képünk északnyugati sarkán a Bratszki-víztároló is feltűnik. A felvétel talán legszebb őszi színeiben mutatja a szibériai tajgát: a magasabb hegygerincek már havasak, de a lombos erdők mindenütt rőtvörös színt öltöttek, míg a fenyvesek sötétzöld színűek.

A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele október 3-án készült.