Szende nőstényekből rámenős hímek

Egyetlen apró genetikai változás és a nőstény egerek "szexőrült" hímekként kezdenek viselkedni. Amerikai kutatók szerint a nőstény egerek agyában ugyanaz az idegsejtcsoport (neurális hálózat) szabályozza a szexuális viselkedést, mint a hímeknél, s a gyengébbik nem szexuális magatartása egy "genetikai kapcsolóval" meglepően könnyen megváltoztatható.

Az új felfedezés még azt az uralkodó nézetet is megkérdőjelezheti, miszerint a szexuális viselkedést elsősorban nemi hormonok szabályozzák, például a legfontosabb hím nemi hormon, a tesztoszteron.

Catherine Dulac és munkatársai (Harvard University) olyan genetikailag módosított nőstény egerekkel végeztek kísérletet, amelyekből hiányzott a TRPC2 nevű gén. A gén működése normál esetben elengedhetetlen ahhoz, hogy zavartalanul működjön a feromonok (nemi viselkedést irányító illatanyagok) érzékelése az egerek ún. vomeronazális szervében. E speciális szerv az egerek orrában található, és a nemek megkülönböztetésében segíti a rágcsálókat.

A kulcsfontosságú gén hiányában a nőstény egerek pontosan úgy viselkedtek, mintha hímek volnának - még akkor is, ha hím egerekkel találták szembe magukat. A párzó mozdulatok teljes repertoárját bemutatták. Még a hímekre jellemző ultrahanghullámokat is kiadtak, amelyekkel általában egy hím a nőstényeket igyekszik elcsábítani.

A közel természetes körülmények között tartott, genetikailag módosított nőstény egerek még egy hónap elteltével is megpróbálták "becserkészni" a hímeket, és érdekes módon hímek módjára próbáltak párosodni velük. Többen közülük mégis vemhesek lettek, és kisegereket hoztak világra. Táplálni, védelmezni viszont már nem tudták utódjaikat.

Vajon e felcserélődött nemi magatartás az állatok agyának abnormális fejlődése miatt alakult ki? A kérdés eldöntésére a kutatók egyes nőstény egerekből sebészi úton eltávolították a vomeronazális szerv megfelelő részét. Így is ugyanazt az eredményt kapták, mintha a gén működését változtatták volna meg. Mindez arra utal: a vomeronazális szerv megfelelő működésének hiányában a nőstényekben semmi sem fojtja el a hímekre jellemző viselkedési mintázat kialakulását.

"A felismerésben az a megdöbbentő, hogy egyetlen apró genetikai változtatás hatására ilyen összetett viselkedési mintázat jelenik meg" - értelmezte kollégái felfedezését Marc Breedlove neurobiológus (Michigan State University).

A kutatást vezető Catherine Dulac következtése szerint az agy mindkét nemnél azonos módon épül fel - mindössze bizonyos molekuláris kapcsolók állapota szabja meg, hogy az állat agyának felépítése és működése végül a nőstényekére vagy a hímekére lesz-e jellemző. Az eredményekre legalább kétféle magyarázatot adhatunk: szükség lehet a vomeronazális szervre ahhoz, hogy a nőstényekre jellemző neurális hálózat kialakuljon az agyban, de a felnőtt nőstény egerek agyának is szüksége lehet a vomeronazális szerv aktivitására, hogy elfojtsa a hímekre jellemző viselkedést. Dulac megjegyzi: a párzó mozdulatok önmagukban még a domináns magatartás megnyilvánulásai is lehetnének (ez laboratóriumi nőstény egereknél néha előfordul), ám a TRPC2-mutánsok minden más tekintetben is inkább hímekként viselkedtek.

Egyelőre nehéz bármit állítani arról, mennyiben fordíthatók le mindezek az eredmények más fajokra is. A legtöbb kutató szerint a vomeronazális szerv - és vele együtt a TRPC2 gén - az embernél már elveszíthette eredeti funkcióját. "A különböző fajok másképpen érzékelik a világot" - magyarázza Dulac, majd hozzáteszi: a rágcsálókkal ellentétben a főemlősöknél - így nálunk, embereknél is - a vizuális úton szerzett információk sokkal meghatározóbbak a kémiai érzékelésnél.