Prebiotikus molekulák óriáscsillagoktól

A külső burkukat ledobó, fehér törpévé váló csillagok nem feltétlenül semmisítik meg a molekulákat a közvetlen környezetükben.

Az elmúlt évek megfigyelései alapján több helyen keletkeznek az élet kialakulásához szükséges, ún. prebiotikus molekulák, mint azt korábban gondoltuk. Néhány új mérés pedig azt igazolja, hogy az ilyen molekulák még ott is megmaradnak, ahol igen intenzív sugárzások fordulnak elő.

Lucy Ziurys (University of Arizona, Tucson) és kollégái a Graham-hegyi 10 méteres rádióteleszkóppal tanulmányozták a VY CMa csillag körüli gázburkot. Az égitest egy körülbelül 25 naptömegű vörös óriás, amely közel félmilliószor annyi energiát bocsát ki, mint a mi Napunk. Az ilyen objektumokról korábban azt gondolták, hogy bár táguló és hűlő külső gázburkukban összetett molekulák is kialakulhatnak, később, amikor a külső burok eltávozása után a csillag belső és forróbb része is láthatóvá válik, ennek erős sugárzásától az anyagok lebomlanak.

A jelenlegi megfigyelések azonban rámutatnak, hogy más a helyzet. A felismerésben közreműködött az új fejlesztésű SIS jelzésű detektor, amely egyszerre sok molekula jelenlétét képes megállapítani. Ez a prototípusa annak az érzékelőnek, amelyet az Atacama-sivatagban épülő ALMA rádióteleszkóp-rendszernél fognak használni.

A megfigyelések keretében a csillagot övező gázburokban hidrogén-cianidot (HCN), szilícium-monoxidot (SiO), nátrium-kloridot (NaCl), valamint az egy foszfor- és egy nitrogénatomból álló PN, továbbá CS molekulákat sikerült kimutatni. A fenti anyagok közül több is fontos szerepet játszott néhány fehérje és az energiatárolásra alkalmas ATP molekula kialakulásában.

A fenti összetevők két okból is meglepték a szakembereket. Egyrészt a VY CMa oxigénben gazdag csillag, ezért azt várták, hogy a légkörben lévő szénatomokat a sok oxigén szénmonoxid-molekulák formájában köti meg, megakadályozva egyéb bonyolult molekulák kialakulását.

Korábban azt feltételezték, hogy a központi égitest sugárzásától az összetett molekulák rövid idő alatt lebomlanak. Esetünkben azonban erről nincs szó, talán a táguló burokban lévő porszemek árnyékoló hatása védte meg őket. Mindezek alapján elképzelhető, hogy az igen nagy tömegű és forró környezetű csillagok nem csak változatos molekulákat produkálnak, de épségben meg is hagyják az ott létrehozott összetevőket.

Kereszturi Ákos