Felvétel egy látványos napfoltcsoportról

Különleges "szigetvilágot" örökített meg az egyesült államokbeli South Portlandból (Maine) John Stetson és két diákja: a 963-as számmal jelzett, dinamikusan változó napfolt kissebb-nagyobb részei szigetcsoportként tűnnek fel az alábbi felvételen.

A felvételen látható foltok korántsem apró pöttyöcskék - a csoport jobb szélén lévő folt átmérője közel azonos a Neptunuszéval, a többi a Földhöz és a Marshoz fogható. A foltcsoport instabil mágneses terében heves napkitörések zajlanak.

A napfoltok a Nap alsó légkörének (fotoszféra) legfeltűnőbb alakzatai. Méretük igen változó: az apró pórusoktól a több tízezer kilométer átmérőjű hatalmas szerkezetekig terjed. A foltok általában nem magányosak, hanem napfoltcsoportokat alkotnak. A csoportok élettartama átlagosan 2-4 hét.

Egy napfolt két részből áll: egy sötétebb belső régióból (umbra) és egy világosabb színű, szálas szerkezetű külső régióból (penumbra). Az umbra hőmérséklete alacsonyabb, ezért is látszik sötétebbnek (egyébként az egész napfolt hidegebb a fotoszféra 5800 K-es hőmérsékleténél). Napfoltok ott jelennek meg, ahol a fotoszférában megnövekszik a mágneses térerősség. Az umbra mágneses térerőssége a Föld felszínén lévőnek közel tízezerszerese.