Kis olvasástörténet

Azt hihetnénk, hogy az olvasás megtanulása elsősorban egyéni probléma: előbb-utóbb mindannyiunknak túl kell esni rajta, hiszen ez ma már a legelemibb tájékozódáshoz és a mindennapi kommunikációhoz elengedhetetlen elemi készségként jelenik meg. Emellett azonban ritkán gondolunk arra, hogy a társadalmi cselekvésként felfogott olvasás hosszú történelmi folyamatban alakult ki.

A történeti olvasáskutatás interdiszciplináris feladat, amely éppúgy tartozik a média- és irodalomtörténészre, a társadalom- és mentalitástörténészre, mint ahogy összefügg a könyvnyomtatás, a könyvkereskedelem, a könyvtárak, továbbá általában az oktatás- és neveléstörténet kutatásával. Korábbi korok olvasási szokásainak vizsgálata azt mutatja, hogy szinte semmi, ami manapság az olvasáskészségek és rutinok terén "normálisnak" számít, nem magától értetődő. Ki, mit, miről, mennyit és mikor, milyen célból és hogyan olvasott? - ezek a kérdések az egyes történeti korszakok kutatásában újra és újra felteendő kérdések maradnak.

A görögség klasszikus kultúrájában szövegek hangos felolvasása alig bolt több, mint mankó a belőlük kisarjadó élő beszélgetéshez. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az ókor egyik legnagyobb bölcselője, Platón művei voltaképp Szókratész tanítványaival folytatott szóbeli dialógusainak lejegyzései. Egészen a 15. század közepéig, amikor a mainzi Johannes Gutenberg nyomán megjelent a cserélhető betűkkel történő könyvnyomtatás, a mindenkori adathordozók közvetlenül az olvasó aktív testi részvételét is megkövetelték: az ókorban a törékeny papirusztekercsek hengergetéséhez az olvasónak mindkét kezét használnia kellett. A pergamenből készült súlyos, nagyméretű és költséges kéziratos kódexeket olyan sűrűn írták tele, hogy az egyes szavak között alig hagytak szóköznyi helyet - ennélfogva nem lehetett őket másként olvasni, csak mutatóujjukkal a sorok vonalát követve, és hangosan, úgyszólván betűnként egybe kimondva a szavakat. Ehhez a kódexeket olvasópulton vagy olvasóasztalon kellett kinyitni és nem lehetett őket csak úgy, mint a mai könyveket, tetszőleges szöveghelyeken felütni. Ezért egészen a kései középkorig csak "hivatásos" olvasókkal találkozunk: ezt a nagyon specializált szellemi tevékenységet csak kolostorokban űzték, ahol kanonizált vallási és világi szövegeket őriztek, másoltak és tanulmányoztak.

A cikk folytatását a Mindentudás Egyeteme oldalán olvashatja.