DNS-sel az elefántmészárosok nyomában

Afrika egyes területein példátlan mértékben ölik le az elefántokat agyarukért, annak ellenére, hogy az elefántcsont-kereskedelemre vonatkozó nemzetközi tilalmat már 1989-ben bevezették. Új, DNS-alapú vizsgálatokkal meg lehet állapítani a lefoglalt elefántcsontok származási helyét, így nagyobb sikerrel vehetik fel a harcot az orvvadászok ellen is.

Az afrikai elefántok a kihalás szélére juthatnak, hacsak a nyugat-afrikai államok nem alkalmazzák újra határozottabban azokat a büntetőszankcióikat, amelyek segítségével szinte teljesen felszámolták a feketekereskedelmet négy évvel az 1989-es a tilalom bevezetése után - mondja Samuel Wasser, a Washingtoni Egyetem fajkonzervációval foglalkozó kutatóközpontjának igazgatója. "Az elefántok leölésének súlyos következményei lesznek. Ezek a fenséges állatok kulcsfontosságú elemei az ökoszisztémának, és ha kiragadjuk őket onnan, azzal nagyban befolyásoljuk az élőhelyek további sorsát, nyomot hagyva számos más faj jövőjén is."

2006-ban több mint 23 400 kilogramm, azaz közel 24 tonna elefántcsontot foglaltak le a hatóságok világszerte. Ám a feltételezések szerint a vámosok csupán 10 százalékát fedezik fel a csempészárunak, aminek valódi mennyisége tehát megközelítheti az évi 250 tonnát. Ehhez pedig több mint 23 000 állatot, azaz az afrikai populáció 5 százalékát kell leölni.

Wasser szerint Kína erősödő gazdasága táplálja és irányítja leginkább az elefántcsont-kereskedelmet, növelve az árakat és éltetve a szervezett bűnözést. 1989-ben a jó minőségű elefántcsont kilója 100 dollár volt, 2004-re ez a duplájára emelkedett, tavaly pedig már 750 dollárt kellett fizetni érte. "Ha tényleg szervezett bűnözők kezében van a csempészet, akkor csak abban az esetben lehet megállítani őket, ha a forrásaikat számoljuk fel, és nem jutnak ki a nemzetközi piacra. Mert ha már ott vannak, nagyon nehéz útjukat állni" - mondja Wasser, aki kollégáival és más kutatókkal, illetve jogi szervezetekkel, elsősorban az Interpollal együttműködve próbál az elefántcsont-csempészek nyomára bukkanni.

A csempészek elleni háború egyik sikeres epizódja volt, amikor 2002-ben Szingapúrban 6,5 tonnányi agyart foglaltak le, ami Malawiból érkezett a Távol-Keletre. Ez volt a második legnagyobb fogás az 1989-es tiltó rendelet bevezetése óta.

Nyomozás DNS-sel

Wasser és munkatársai évekig gyűjtöttek genetikai információkat több elefántpopulációból: mintát vettek az állatok szöveteiből és a bélsarából. Ezután összeállítottak egy DNS-alapú térképet, amin nyomon lehet követni az ormányoscsoportok genetikai különbségeit, ezáltal pedig az egyes populációk élőhelyét. Így a Szingapúrban lefoglalt elefántcsontok vizsgálatánál könnyen meg tudták állapítani, hogy partközeli szavannákon élő állatokat mészároltak le értük. További elemzések pontosították, hogy Afrika déli részén, egészen pontosan Zambiában éltek a leölt egyedek. A nyomozás során több csempészt is sikerült azonosítani, akiket le is tartóztattak. Az agyarak súlya alapján - több mint kétszeresét nyomták a feketepiacon átlagosnak nevezhető árukénak - főleg idősebb állatokat öltek le. A hajórakomány 42 000 kis elefántcsontdarabot is tartalmazott, az ezekből készült aláíró- és hivatalos bélyegzőket igen széles körben alkalmazzák a Távol-Keleten, leginkább Kínában és Japánban.

Szingapúrban lefoglalt afrikai elefántcsont

Érdekes, hogy nem sokkal a szingapúri fogás előtt éppen Zambia kérelmezte, hogy túladhasson elefántcsont-tartalékain, amelyek állítólag már az 1989-es nemzetközi tilalom előtt is léteztek. Ugyanakkor az ország beadványában csak 135 illegálisan leölt elefántot jelölt meg, ez pedig jóval kevesebb, mint ahányat lemészároltak ahhoz, hogy ezt az egyetlen szállítmányt a távol-keleti városba juttassák. A szakemberek szerint már eleve gyanús volt, hogy egy olyan szegény ország, mint Zambia, a legcsekélyebb nemzetközi segítség nélkül képes útját állni a szervezett bűnözésnek.

Wasser szerint a nyugat-afrikai országoknak folytatniuk kell az elefántcsont-kereskedelem visszaszorításáért vívott harcot, hiszen ezek az országok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a csempészet gyakorlatilag megszűnt Afrikának ezen a részén az 1989-es tiltást követő négy évben. A siker miatt azonban ezek az országok úgy gondolják, hogy nem kell tovább foglalkozni a témával, és a szigorú intézkedések sem szükségesek már.

Az érem másik oldala

Néhány ezer kilométerrel délebbre, a Dél-Afrikai Köztársaságban viszont olyannyira elszaporodtak az elefántok, hogy a szakemberek szerint sürgősen meg kell ritkítani az állományt, akár az állatok kilövése árán is. Az ormányosok "falánksága" veszélyezteti az élőhelyek ökoszisztémáját, egy felnőtt elefánt ugyanis képes több száz kilogramm fű és levél bekebelezésére naponta - mondják.

A szakemberek a célzott kilövés mellett érveltek, bár felvetették a végleges fogamzásgátlás lehetőségét is. "Nagyon nehéz döntés előtt állunk" - mondja Marthinus van Schalkwyk környezetvédelmi és turisztikai miniszter, hozzátéve, hogy az elkövetkezendő két hónapban környezetvédőkkel is tárgyal a kormány, mielőtt az indítványból törvény lesz. A WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet hangsúlyozta, hogy a kilövés nem lehet a fő eszköz az elefántpopuláció megritkítására. "A WWF arra kér minden kormányt, hogy csak végső esetben forduljanak a kilövéses módszerhez, akkor, ha már minden, nem halált okozó eszközt bevetettek a populáció ritkítására, és egyértelmű bizonyíték van rá, hogy egyik sem volt elég hatásos az állomány csökkentésére"- írják közleményükben.

Kormányszakértők szerint az évente 5 százalékkal növekvő elefántpopuláció egyedszáma 2020-ra meg is duplázódhat Dél-Afrikában, holott a kilencvenes évek elején még kihalófélben voltak. A Kruger Nemzeti Parkban, amely az ország vadrezervátumainak ékköve (és az ország mozambiki határánál fekszik), az elefántok száma 14 000-re nőtt 1995 óta, amikor betiltották kilövésüket környezetvédelmi aktivisták és a közvélemény nyomása következtében. Az 1990-es éveket megelőző évtizedekben Dél-Afrika elefántok ezreit lőtte le, attól félve, hogy egyre duzzadó állományuk elárasztja az országot. Graham Kerley, a Port Elitzabeth-i Nelson Mandela Egyetem zoológus és elefántszakértő professzora szerint a kilövés mint módszer nagyon fontos volt akkoriban, elsősorban a ritka növények védelme miatt. A Krugerben egyébként tavaly már elhalasztottak egy célzott vadászatot, amikor állatvédők tiltakoztak, mondván, körbejárni a Nemzeti Parkot és leölni egész elefántcsaládokat kegyetlen dolog.