Magyar kutató a friss marsi folyásnyomokról

Vágólapra másolva!
A NASA szerda esti, rendkívüli sajtótájékoztatóján új felvételeket mutattak be a Mars felszínéről. A közelmúltban "eltűnt" MGS most közölt képein két, az elmúlt öt évben keletkezett vízfolyásnyom sejthető. A megfigyelés az eddigi legfontosabb bizonyíték lehet arra, hogy időnként jelenleg is van folyékony víz a vörös bolygó sivatagos felszínén. A Collegium Budapestben működő Mars Asztrobiológia Csoport részéről Horváth András űrkutató-csillagász nyilatkozott az [origo-nak.
Vágólapra másolva!

A folyékony víz, az élet esetleges jelenléte miatt az egyik legizgalmasabb kérdéskör a Marssal kapcsolatban. Az égitest adottságai alapján, elméletileg nem kizárt a folyékony víz megjelenése a felszínen, de erre csak kevés helyen, ritkán és is viszonylag rövid ideig kerülhet sor. Több olyan felszínformát is találtak az elmúlt években, amelyeket akár folyékony víz is létrehozhatott - de egyértelmű bizonyíték eddig nem mutatkozott.

A jelenlegi felfedezés sem számít kétségbevonhatatlan érvnek a folyékony víz mai felszíni jelenléte mellett, de az egyik eddigi legerősebb bizonyíték. Két helyszínen, a Terra Sirenum és a Centauri Montes térségében azonosítottak olyan folyásnyomokat, amelyek az elmúlt öt év alatt jöttek létre.

A folyásos jellegre a képződmények formája utal: a domborzati akadályoknál elágaznak, és úgy folytatják útjukat lefelé. Mindkét szerkezet több mint száz méter hosszú, és olyan kráterek belső lejtőin található, amelyek falán sok egyéb folyásnyom, úgynevezett sárfolyás mutatkozik - utóbbiak kialakulását már korábban is folyékony vízzel magyarázták.

Ezek az ún. sárfolyások a lejtők felső részén erednek, egy kis csatornát vájnak maguknak, és végül legalul lerakják a hordalékukat. Hófoltok megolvadása vagy a felszín alól feltörő víz okozhatja őket. Megjelenésük alapján nem idősebbek kb. egymillió évnél - a mostani megfigyelés alapján pedig két esetben fiatalabbak öt évnél. A két friss forma is sárfolyásnak tekinthető, megjelenésükben azonban kicsit eltérnek társaiktól: itt a világos szín dominál, nem pedig a domborzati alakzat. Idővel talán ezek is olyan képződményekké fakulnak, mint a szomszédaik.

A világos színért talán a folyásnyomok belsejében lévő vízjég felel, amelynek egy része elszublimált, majd a képződmény felszínén fagyrétegként újra kicsapódott. De egyelőre azt sem lehet kizárni, hogy magas sótartalma volt a lefolyó víznek, és a víz elszublimálása, illetve megfagyása után visszamaradt só adja a fehéres megjelenést.

Forrás: NASA JPL

A mellékelt két felvétel közül a bal oldali 2001. december 22-én készült, a jobb oldali pedig egy 2005. augusztus 26-án és szeptember 25-én rögzített felvételekből készült mozaikkép. A Terra Sirenum (d.sz. 36,6 ny.h. 161,8) területén lévő kráter falán megjelenő, világos folyásos forma tehát a kérdéses öt év alatt jött létre. A kép nagyfelbontású változatának letöltése (NASA, JPL)

A működését az elmúlt napokban beszüntetett MGS legfrissebb eredményei közt érdemes továbbá megemlíteni, hogy minden korábbinál pontosabb adatokat szolgáltatott a bolygón jelenleg zajló kráter-keletkezési gyakoriságról. A Mars közel egyharmadát lefedő megfigyelések értelmében 20 darab 2 és 148 méter közötti átmérőjű, friss becsapódásos krátert azonosított, amelyek az elmúlt öt évben jöttek létre.

Forrás: NASA JPLAz elmúlt években a látványos sárfolyások mellett több kutatócsoport is felvetette, hogy egyes lejtősávok talán folyékony víz segítségével alakultak ki. Közöttük a Collegium Budapestben működő, hazai Mars Asztrobiológia Csoport is talált arra utaló nyomokat, hogy magas szélességen az évszakos fagytakaró alatt, átmenetileg megolvadhat és lefolyhat a víz. A jobbra látható négy képen a téli jégtakaró figyelhető meg. Elképzelhető, hogy az itt mutatkozó sötét sávok folyékony víz lejtőirányú áramlásától keletkeztek. Mindezek ellenére a témakörben messze nincs egyetértés a szakemberek között.

Hazai kutatások a vízzel és az élettel kapcsolatban

A Collegium Budapestben működő Mars Asztrobiológia Csoport részéről Horváth András űrkutató-csillagász nyilatkozott az [origo-nak.

- Véleménye szerint mi a tudományos jelentősége a Mars Global Surveyor - minden valószínűség szerint - utolsó felfedezésének?

- Ez nem az utolsó felfedezése, hanem a témakörben tett két nagy felfedezés egyike. Az első szenzáció már 1998-ban megszületett, a sötét dűnefoltok megtalálása volt a Mars sarkvidéki területein. A második nagy felfedezés pedig a vízmosások (gully) azonosítása volt számos kráter és völgyfal oldalán, a bolygó csaknem teljes felszínén. Utóbbihoz kapcsolódnak a tegnap közzétett felvételek is, amelyek azt mutatják, hogy ilyen vízmosások az utóbbi néhány év során is keletkeztek az égitesten.

- Összhangban van ez az eredmény a Collegium Budapest-ben működő asztrobiológiai kutatócsoport által kidolgozott hipotézissel?

- 2000 óta vizsgáljuk a Mars Global Surveyor által felfedezett sötét dűnefoltokat. Első eredményeinket 2001-ben tettük közzé a Hold- és Bolygótudományi Konferencián Houstonban, amelyek leglényegesebb állítása az volt, hogy a dűnefoltok kialakulása során időszakosan folyékony víz jelenik meg a felszínközeli rétegekben. Akkor komoly szakmai vitát váltott ki modellünk egyik legfontosabb előrejelzése, amely szerint télen, a légkörből kifagyó szén-dioxid hóborítás alatt vékony vízjég-réteg is képződik a Mars déli poláris térségében. Öt éves kutatómunkánk eredményeinek összefoglalása a Magyar Tudomány 2006. novemberi számában jelent meg, s egyik legfontosabb következtetése, hogy a feltételezett marsfelszíni organizmusok ezt a vízjeget a napsugárzás energiájának felhasználásával folyékony halmazállapotúvá alakítják és így időszakosan élettevékenységet folytathatnak.

- Milyen hasonlóságok és különbségek emelhetők ki a kutatócsoport hipotézisében szereplő lefolyásnyomok és a friss képeken látható képződmények között?

- Az általunk részletesen vizsgált, több mint 700 darab, sötét dűnefoltból induló lefolyásnyom a szén-dioxid jégborítás és a dűnefelszín között képződő vízből szivárog lefelé a lejtőkön, a legújabb MGS-képeken viszont a víz által mélyített meder illetve lerakott hordalék figyelhető meg. A kutatásainkban szereplő szivárgások a fehér hómező alatt fejlődnek, lefelé keskenyednek és a környezetüknél sötétebb tónusúak. Több helyen az is látszik, hogy a lejtő aljához érve szétterülnek, szinte kis pocsolyákat képezve. Ezzel szemben a tegnap bemutatott felvételeken a hordalékkal borított terület világosabb árnyalatú és alsó vége felé haladva szélesedik. Ami pedig a hasonlóságokat illeti, a vízmosások és az általunk felfedezett lefolyások egyaránt arra utalnak, hogy a folyékony víz - helyenként és időnként - napjainkban is szerepet játszhat a marsi tájak formakincsének alakításában.

- Van elképzelése arról, hogy a kamera képeit feldolgozó szakemberek miért vártak ennyi ideig az izgalmas eredmények közzétételével?

- Anélkül, hogy túlságosan rosszindulatú lennék, az a véleményem, hogy megvárták vele a sötét dűnefoltok keletkezését gejzírhez hasonló szén-dioxid gázkitörésekkel magyarázó, amerikai szakemberektől származó elmélet részletes kidolgozását, amely néhány hónapja jelent meg a Nature hasábjain.

- Lát arra esélyt, hogy ezek a vízmosások új lendületet adnak a marsi élettel kapcsolatos kutatásoknak?

- Feltétlenül így gondolom, hiszen az amerikai szakembereknek is elsődleges célja, hogy saját maguk számára is meggyőző bizonyítékot találjanak a Földön kívüli élet múltbeli vagy esetleg jelenlegi létezésére, és ebből a szempontból mindenképpen a Mars tekinthető a legígéretesebb égitestnek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 2007-ben induló Phoenix űrszonda végleges leszállóhelyét a bolygó északi sarkkörének térségében jelölik ki, és a szerkezet egykori vagy esetleg jelenlegi élettevékenység nyomait is keresi majd.