Az Észak-Európa feletti ciklon a magasban hideg levegőt juttatott térségünk fölé. Ez labilis légköri helyzetet eredményezett, ugyanis a sűrűbb hideg levegő a felszín felé törekszik, miközben a meleg inkább felszáll. A nyári napfordulókor kialakuló besugárzási maximum önmagában is a gomolyképződés motorja, ilyen körülmények között azonban különösen erős zivatarok alakulnak ki, amint ez meg is történt.
Első képünk a június 22-i reggeli órák légköri állapotát mutatja. Bár a kép a nyári időszámítás szerint 9 óra után (ez helyi idő szerint 8 órát jelent!) készült, már komoly zivatarokat láthatunk. A kép közepén és attól északra látható felhőtömb Szlovákia felett volt, és lassan kelet felé mozgott, belsejében szórványos zivatartevékenységgel. A tőle keletre, a kép keleti (jobb) szélének közepénél látható fehér folt a kora reggeli órákban a Bükk északi oldalán, Miskolc térségében kialakult zivatarcellát mutatja, amelyet a második képen nagyítva mutatunk.
A cella mérete elég tekintélyes, több száz négyzetkilométer kiterjedésű, azonban csak előfutára volt azoknak a még nagyobb viharoknak, amelyek délután keletkeztek.
A nagyobb felbontású MODIS-rendszert hordozó műholdak a délelőtti-déli órákban haladnak át hazánk felett, így a délutáni-koraesti zivatarmaximumokat ezekkel nem tudtuk észlelni. A lenti képet és a következőket is az amerikai NOAA-műholdak kilométeres felbontású AVHRR-műszerei készítették.
A hamis színes képen a csütörtök kora esti állapot látszik (19 órakor). A reggel még a Felvidék felett levő tömb elmozdult, és a kép jobb felső sarkában, Kárpátalja felett látható. Mögötte, a Kárpát-medence közepén két úgynevezett szupercella alakult ki. A kisebbik, amely balra, a Balaton mellett látható és mintegy 80 kilométer átmérőjű, Tolna északi részétől a Velencei-tóig okozott zivatartevékenységet. A nagyobbik cella Budapesttől a Nyírségig húzódott, több száz kilométer hosszúságban! A két cella között is látványos felhőtornyokat láthatunk, és érdemes megfigyelni a cellák tetőszintjéből még tovább emelkedő csúcsokat is; ezek valószínűleg a jégeső-tevékenység helyei. Egy kisebb cella alakult ki a Bihar-hegység felett is.
A lenti kép ugyanebben az időpontban a teljes térségünket mutatja. Látható, hogy a hazaival összemérhető zivatarcellák alakultak ki a Keleti-Alpokban, végig a Dinári-hegységben, és szórványosan erős volt a zivatartevékenység Koszovó, Szófia, és a Déli-Kárpátok felett is.
A MODIS-és AVHRR-rendszerek felvételeit az ELTE vevőállomásán rögzítettük.
Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)