A könnyebbik út? - Kísérleti állatok utolsó percei

A kutatók azt mondják, humánus volta miatt altatják el szén-dioxiddal az egereket, patkányokat. Azon kívül ez a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás, és nem is tűnik kegyetlennek. Emma Marris a Nature-ben megjelent riportjában a laborállatok életének utolsó perceit vette górcső alá.

Valahol ebben a pillanatban is épp elér a végzete egy laboratóriumi egeret vagy patkányt, és majdnem biztosan szén-dioxid által. A gázosítás vált a legelterjedtebb módszerré, mivel egyszerű, olcsó és a kutató számára sem megrázó. A rágcsáló látszólag békésen elszenderül. Néhány kutató szerint azonban a szén-dioxid használata korántsem fájdalommentes, és szenvedéssel jár. Jobb volna drágább altatókat használni, vagy ha nem, akkor marad a kézi megoldás: a nyak eltörése, vagy hogy jobban hangozzék: a cervikális diszlokáció.

Becslések szerint 10-100 millió laboratóriumi egér és patkány pusztul el minden évben. A pontos szám ismeretlen, és a legnagyobb felhasználó, az Egyesült Államok esetében nincs is bejelentési kötelezettség. A Home Office nevű felügyelő szervezet szerint Nagy-Britanniában 2004-ben 2,4 millió rágcsáló pusztult el a tudományos kísérletek során.

Mély álom

És ez a szám egyre nő. "Amíg a kísérletes állatmodellek állatigénye csökken, a felhasznált állatok száma mégis nő a transzgenikus technológia előretörése miatt" - nyilatkozza George Goodno, a Foundation for Biological Research, egy washingtoni, állatkísérletekért lobbizó csoport tagja. A kutatóknak manapság már rendelésre szállítják a különböző transzgenikus (genetikailag módosított) egereket. A kereskedelmi forgalom meg persze kitermeli a selejtet: akad, amelyiknek hibás a génkészlete, nem mind egészséges, vagy egyszerűen fölöslegessé válik.

A szén-dioxiddal történő gázosítás során egy vagy több állatot behelyeznek a megfelelő kamrába, a gázt pedig fokozatosan adagolják. Ahogyan a szén-dioxid-szint növekszik (altatógázként hatva), az állatok először elalszanak, majd az oxigénhiány miatt el is pusztulnak. A szén-dioxid lassú adagolása azért szükséges, mert így elkerülhető a magas koncentráció okozta fájdalom, mely akkor keletkezik, amikor a gáz beoldódik a nyálkahártyába és szénsavat képez. Így viszont, mire ez bekövetkezne, az állatok remélhetőleg már alszanak.

Az Egyesült Államokban néha szén-dioxiddal már előre feltöltött kamrába helyezik az állatokat. Így már 40 másodperc alatt elpusztulnak, viszont haláluk fájdalmasabb. Az Egyesült Királyságban nem támogatják ezt a módszert. Egyik eljárás sem száz százalékos biztonságú. Az NIH (az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet) laboratóriumi állatokkal foglalkozó irodája beszámol esetekről, amikor is az állatok felébredtek, miután kivették őket a kamrából. Emiatt szokás némely laborban, hogy eltörik az elgázosított állatok nyakát.

Az egerek és patkányok megölésének természetesen megvannak a szabályai, a részleteket azonban rábízzák a kutatókra. A legfontosabb útmutató szabályok éppen átdolgozás alatt állnak az Egyesült Államokban, Európában és Japánban egyaránt. A szén-dioxid használata a vitás kérdések között szerepel.

Az állami pénzeken finanszírozott amerikai kutatók kötelesek követni az Amerikai Állatorvosi Szövetség eutanáziával foglalkozó bizottságának 2000-es ajánlását. A riport nem tartalmaz konkrét módszerleírást, inkább csak az egyes módszerek előnyeit és hátrányait taglalja. Némely módszert egyértelműen elítél, míg az egyedül szén-dioxiddal történő gázosítást elfogadhatónak találja, mivel azzal az ajánlás szerint megbízhatóan, humánusan lehet az állatokat elaltatni. A cervikális diszlokációt (a nyaktörést) ezzel szemben "feltételesen elfogadhatónak" ítéli, mivel ügyességet és hozzáértést igényel. A beszámoló a különböző módszereknek a kutatókra gyakorolt hatását is elemzi, de megállapítja, hogy "bizonyos esetben az, ami humánus és az, amit annak gondolunk, nem egyezik meg".

Idén februárban harmincnégy tudós és a laborállat-piacon érdekelt cég képviselője gyűlt össze a newcastle-i egyetemen, hogy megvitassák a szén-dioxiddal történő gázosítás alternatíváit. Huw Golledge newcastle-i neurofiziológus, az egyik szervező elmondta: a konferencia meggyőzte arról, hogy - legalábbis patkányok esetében - az öntudatlanság elérhető, mielőtt az eljárás fájdalmassá válna, amennyiben a gázt egy percig kevesebb mint 30%-ban adagolják. De mielőtt elpusztulnak, a patkányok vajon nem kapkodnak levegőért és nem pánikolnak?

Lélekszakadva

"Erős a gyanú, hogy az a szén-dioxid -szint, ami fájdalmat nem okoz, szenvedéssel még járhat" - mondta Golledge. Ha van rá lehetőségük, a patkányok gyorsan elmenekülnek a legalább 15% szén-dioxidot tartalmazó kamrából - ami jóval az eszméletvesztéshez szükséges koncentráció alatt van.

Robert Banzett harvardi kutató munkája győzte meg igazán Golledge-et. Banzett a nehézlégzés (dyspnoea) okozta szenvedést vizsgálta. "Állatmodellt keresett emberi vizsgálataihoz, így találtunk rá" - mondja Golledge. "Találkozásunkig úgy gondoltam, hogy ha megfelelően használják, a szén-dioxid rendben van. Amit azonban Bob Banzettől hallottam a nehézlégzésről, az nagyban megváltoztatta a véleményemet."

Kathleen Conleenek, egy washingtoni állati jogi szervezet munkatársának nem is kell több bizonyíték. Úgy véli, az egyedül szén-dioxiddal történő gázosítás szadista, és inkább az altatókat javasolja, illetve ha ezek használata befolyásolná a kísérletet, akkor a guillotine-t. "Amennyiben kevés számú állatról van szó és a kutató felkészült, alkalmazzon dekapitációt (lefejezést). Nagyobb mintaszámnál az altatókat javasoljuk, azután jöhet a szén-dioxid, ha még valaki úgy gondolja."

"Személyesen is megérint a dolog" - teszi hozzá Conlee. "A szóban forgó állatok száma hatalmas. Van bizonyíték. Létezik más megoldás. A helyzet egyértelmű."

A szén-dioxid alkalmazásának feladása azonban két akadályba is ütközik: ez a kutatók kényelme és a pénz. "Olyan elterjedt, kényelmes és a kutatók már úgy megszokták, hogy nagyon nehéz lesz megváltoztatni" - nyilatkozza David Morton, a birminghami egyetem bioetikai központjának vezetője, aki az Európai Bizottság számára is írt tudományos elemzést a kérdésben. A bizottság az ajánlás alapján vizsgálja majd felül a laboratóriumi állatok jogairól szóló irányelveket. Az ajánlás előnyben részesítette az altatók használatát a szén-dioxiddal szemben és kimondta: "a kizárólag szén-dioxiddal történő altatást amilyen hamar lehet, abba kell hagyni."

Más kutatók szerint azonban a szén-dioxiddal kapcsolatos irodalom egyelőre túl ellentmondásos ahhoz, hogy elzárkózzunk a használatától. "Nem egyértelmű a szén-dioxid használatának megítélése. Nagyon következetlen ezeknek a cikkeknek a módszertana" - állítja B. Taylor Bennett, a chicagói egyetem munkatársa. "Kutatnunk kell, de ilyesfajta kutatásra csak nagyon szűk keret áll rendelkezésre."

Szép halál?

Mindeközben a legtöbb kutató tovább használja a szén-dioxidot. "Ameddig helyesen használják, nincs bajom vele" - mondja Claire Pollock sejtbiológus, aki amikor egereket kezdett gyilkolni az NIH-ben, Bethesdaban, azzal csillapította ellenérzését, hogy tudományosan is megvizsgálta a kérdést, és kurzusokat is tartott a témában. "Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy minden módszer csak annyira jó, amennyire az azt végző kutató. Inkább kerülnék egy szén-dioxidos kamrába, mint egy olyan kutató kezébe, aki nem tud rendesen cervikális diszlokációt végrehajtani" - mondja.

A legtöbb kutató az intuíciójára bízza, melyik is a leghumánusabb halálnem, talán azért, mert a laboratóriumi állatok nem tudnak a kérdésben nyilatkozni. Valóban, az averziót mérő kísérletek során nehéz értelmezni az állatok viselkedését. Golledge például előnyben részesíti a lassan növekvő szén-dioxid-koncentrációt a hirtelen elárasztással szemben. Robert Banzett pont ellenkezőleg nyilatkozott.

A szén-dioxidnak alternatívát jelentő gázokat (így például a szén-monoxidot) az emberre gyakorolt hatásuk alapján ítélhetjük meg. Gyakran követnek el öngyilkosságot szén-monoxid által - leginkább fájdalommentes volta miatt." Egy másik lehetőség az argon, amelytől a laboratóriumi patkányok is kevésbé irtóznak. Argont használnak a baromfik leölésekor, és az állatok jogaiért kampányolók is lobbiznak mellette.

Ne felejtsük el azonban, hogy az összes fent említett laboratóriumi módszer messze humánusabb, mint a háztartásokban használt egérfogók, ragadós csapdák, vagy az egyszerű vízbefojtás.

Forrás: Nature, 2006. június 1.