Kisbolygó-katasztrófa nyomai a Földön

2006.01.24. 9:16

Egy 8,5 millió éve szétrobbant kisbolygóból a Földre hullott törmeléket azonosítottak az Indiai- és az Atlanti-óceán fenekén. Az égitest széttöredezése az elmúlt 80 millió év legnagyobb meteorzáporát okozhatta.

A világűrből évente, átlagosan 20 ezer tonna meteorikus anyag záporozik bolygónkra. Ennek egy része látványos fénycsíkot húz az égen, majd elporladt, apró szemcséi lassan ülepednek ki a légkörből a felszínre. A világűrből érkező legkisebb részecskék nem is villannak fel az égen, ezek már a ritka felsőlégkörben lelassulnak és szintén kiülepednek. Az óceánok mélyén, közel folyamatosan keletkező üledékek vizsgálatával tehát a bolygónkra záporozó anyag időbeli változását is rekonstruálhatjuk.

Ken Farley (SWRI) és a CALTECH, valamint a cseh Károly Egyetem munkatársai különböző korú óceáni üledékekben mérték a 3-as héliumizotóp eloszlását. Mivel a kérdéses izotóp elsősorban meteoritokban jut bolygónkra, a világűrből hulló anyag mennyiségére is lehet belőle következtetni.

Méréseik alapján az Indiai- és az Atlanti-óceánban, két egymástól távoli (és ezért független) ponton, egyszerre nőtt meg az izotóp gyakorisága: koncentrációja erős emelkedésnek indult, mintegy 8,5 millió éve, az átlagos mennyiség közel négyszerese halmozódott fel belőle, majd közel 1,5 millió év alatt csökkent vissza a korábbi szintre. A többletet egy meteorzápor okozhatta, amely az egyik legnagyobb ilyen esemény lehetett az elmúlt 80 millió évben.

Egy ilyen intenzív meteorbombázás egyik lehetséges kiváltó oka egy kisbolygó széttöredezése a Naprendszerben. Ekkor hirtelen nagy mennyiségű, mikrométeres szemcseméretű por kerül a bolygóközi térbe, amelynek egy része, különböző folyamatok révén a Földhöz is eljut.

A számítógépes szimulációk alapján, a fenti megfigyelések jól összeegyeztethetők egy, a Mars és a Jupiter pályája között mozgó, kb. 150-200 km-es kisbolygó feldarabolódásával. A feltételezett egykori égitestre jelölt is van, amelynek nagyobb töredékei ma is a kisbolygó  övben keringenek. Ezek hasonló megjelenésű és pályájú objektumok, amelyek feltételezett széttört szülő égitestét nevezik Veritas kisbolygónak. A Veritas kb. 8,5 millió évvel ezelőtti szétrobbanása sok port termelt, amiből bolygónkra is jutott. Ez lehetett az elmúlt 100 millió évben a legnagyobb ilyen szétdarabolódási esemény a kisbolygóövben.

Forrás: SWRI, Farlez et al.

A 3-as He-izotóp gyakorisága a vizsgált üledékekben. Függőlegesen a bolygónkra hulló anyag fluxusa látható 10-15 mol/cm2/1000 évben (balra), emellett relatív nagyságrendben ábrázolva (jobbra), míg vízszintesen az idő látható millió évben (fotó: SWRI, Farlez et al.)

Néhány éve már azonosítottak egy hasonló, de kisebb eseményt. Eszerint kb. 5,8 millió évvel ezelőtt, egy kb. 25 km átmérőjű aszteroida darabolódott fel a kisbolygóövben. William F. Bottke, Luke Dones, és Harold Levison (SWRI) a 832-es sorszámú, Karin kisbolygóhoz hasonló pályán keringő égitesteket vizsgálták. Itt összesen 13 objektum mozgását az időben visszafelé modellezve rámutattak, hogy azok mintegy 5,8 millió évvel ezelőtt, közel azonos pályán voltak. Eszerint akkor törhetett szét az "ős-Karin" kisbolygó, és kezdtek el távolodni egymástól a darabjai. Ez azonban nem váltott ki, a fentihez hasonlóan erős meteorhullást a Földön.

Jelenleg, évente átlagosan 20 ezer tonnányi meteorikus por rakódik bolygónkra, de időnként (pl. a Veritas eseményhez hasonló alkalmakkor) ennek többszöröse is lehet. Korábban már sokszor találtak olyan rétegeket, amelyek egykori becsapódásokból származó anyagot tartalmaztak. Leghíresebb közülük a földtörténeti kréta és tercier (harmadidőszak) határon húzódó iridiumréteg - azonban ezúttal sikerült először egy ilyen réteget egy világűrbeli konkrét eseményekhez kapcsolni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK