Új térképek a Szaturnusz holdjairól

A NASA nyilvánosságra hozta a Szaturnusz holdjairól készült legújabb, minden korábbinál részletgazdagabb térképeit, amelyeket a Cassini- és a Voyager-űrszondák felvételei alapján készítettek.

A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda szisztematikusan térképezi fel a bolygó holdjait. Eddigi megfigyelései alapján bizonyossá vált a korábbi feltételezés, amely szerint a gyűrűs bolygó körül keringő égitestek igen összetett rendszert alkotnak.

Kiderült, hogy a külső és ritka E-gyűrűt valóban az Enceladus vulkánjai által kilövellt jégszemcsék alkotják. Az is egyértelmű vált, hogy a különböző holdakról a Szaturnusz magnetoszférájába jutó részecskék egymással erősen kölcsönhatnak, és kibocsátási helyükről - egyelőre pontosan nem ismert folyamatok révén - nagy távolságokra eljutnak. Az F-gyűrűben sikerült a szomszédos Prometheus hold gravitációs zavarai által létrehozott szabálytalanságokat megfigyelni.

A Cassini eddigi felvételeit és a Voyager-szondák régebbi képeit felhasználva minden korábbinál jobb felbontású és látványosabb térképeket tett közzé a holdakról a NASA, amelyek valóban új világokat tárnak fel előttünk. A holdak felszíne a vártnál változatosabb, számos egyelőre ismeretlen eredetű képződménnyel tarkítva. A nagy változatosság oka feltehetőleg az egyes holdak között fennálló úgynevezett rezonancia-kapcsolat, ami az árapályhatás révén energiafelszabadulással jár a kisebb jégholdak belsejében is. Az ekkor keletkező hő pedig megolvasztja az alacsony olvadáspontú jeges égitestek anyagát, és érdekes felszínformákat hoz létre.

Az alábbiakban az újonnan közölt térképeket mutatjuk be. Érdemes a nagyfelbontású változatokat is letölteni a NASA-tól. A térképeket eltérő felbontású képekből állították össze, ezek illesztései néhol megfigyelhetők; a fekete területek pedig eddig még ismeretlen vidékeket jelentenek.

Az 1120 km átmérőjű Dione térképe, a nagyméretű változaton egy pixel közelítőleg 977 méternek felel meg (fotó: NASA, JPL, SSI)

Az 504 km átmérőjű Enceladus térképe. A nagyméretű változaton egy pixel 110 méternek felel meg (fotó: NASA, JPL, SSI)

Az 1470 km átmérőjű Iapetus térképe. A nagyméretű változaton egy pixel közelítőleg 641 méterenek felel meg (fotó: NASA, JPL, SSI)

A 398 km átmérőjű Mimas térképe. A nagyméretű változaton egy pixel közelítőleg 434 méterenek felel meg (fotó: NASA, JPL, SSI)

A közel 214 km átmérőjű Phoebe térképe. A nagyméretű változaton egy pixel közelítőleg 233 méterenek felel meg (fotó: NASA, JPL, SSI)

Az 1072 km átmérőjű Tethys térképe. A nagyméretű változaton egy pixel közelítőleg 667 méternek felel meg (fotó: NASA, JPL, SSI)