Alaszkai vihar okozta az antarktiszi jégmonstrum pusztulását

Lehetséges, hogy egy Alaszka partjai előtti hatalmas vihar hullámai törték darabokra bolygónk legnagyobb jéghegyét az Antarktisz közelében?

Talán egyetlen jéghegy életét és pusztulását sem kísérte olyan kitüntetett figyelem, mint a B-15A névre keresztelt jégkolosszusét. Semmitmondó neve és rövidke élete ellenére méltán vívta ki "a világ legismertebb jéghegye" címet, és bolygónk legnagyobb mozgó objektumának számított. Tavaly októberi pusztulása előtt hossza megközelítette a 100, szélessége a 30 kilométert.

A földgolyón átvándorló óriáshullámok?

A közelmúltban érdekes elmélettel állt elő Douglas MacAyeal és kutatócsoportja a Chicago Egyetemről. Elképzeléseik szerint a jéghegy pusztulását azok a hullámok okozták, melyeket hat nappal korábban az Alaszka partjai előtt tomboló vihar keltett (ezek nagysága az Alaszkai-öbölben elérte a tíz, de még a Hawaii-szigetek előtt is megközelítette az öt métert). A kutatók elképzelése igen merész, hiszen ez azt jelentené, hogy az Északi-sarkvidék környékén keletkező óriáshullámok átkelhetnek a világtengeren, és közel 13 500 kilométeres vándorlásuk után is rendelkeznek annyi energiával, amely képes darabokra törni a világ legnagyobb jéghegyét.

Az elmélet azokon a mérési eredményeken alapul, melyeket magán a jéghegyen felállított szeizmikus (földrengésjelző) műszerek és a Csendes-óceánon elhelyezett bóják szolgáltattak. A szakemberek folyamatosan tanulmányozták a hatalmas jéghegyet; a céljuk az volt, hogy választ kapjanak azoknak a furcsa hangoknak az eredetére, melyeket a jéghegyek bocsátanak ki és a jéghegyek zenéje néven váltak ismertté. Az erre szolgáló földrengés-érzékelők és a tengeri bójákon elhelyezett műszerek adatai alapján lehet visszavezetni (MacAyeal és kollégái szerint) a hullámok keletkezési helyét egészen az Alaszkai-öbölig.

Kamerák kereszttüzében

Sokak szerint a B-15A története egy hollywoodi filmbe illene, hiszen rövid élete alatt sokszor került a nemzetközi tudományos élet és a média reflektorfényébe. Amikor a B-15 jelű jégmező (a B-15A elődje) 2000 márciusában levált a Ross-jégről - arról a hatalmas, több száz méter vastag jeget jelentő fennsíkról, amely az Antarktisz szélét borítja - akkora volt, mint Jamaica szigete. Létrejötte számos vitát váltott ki, hiszen megjelenését sokan a globális felmelegedés számlájára írták, ezzel is bizonyítandó a sarki jég olvadásának felgyorsulását.

A Ross-tengeren lehorgonyzott B-15A miatt képződő jégtorlaszok komoly hatással voltak az elzárt terület ökoszisztémájára

A B-15 éveken keresztül békésen sodródott a Ross-tengeren, míg végül több jéghegyre hasadt szét. Legnagyobb darabja kapta a B-15A jelet. 2005 áprilisában az uralkodó áramlatok nekisodorták az eljegesedett Drygalski-földnyelvnek, és ott megfeneklett. A nyári szelek és áramlatok átmenetileg a parthoz rögzítették, így elzárta a területet a nyílt tengertől. Ekkor a B-15A újra a képernyőkre került, mert több déli-sarki kutatóállomás utánpótlás-szállítását tette lehetetlenné, illetve elzárta a nyílt tengertől az itt honos Adelie-pingvinek egyik legnagyobb fészkelőterületét. Az áramlatok végül kimozdították kényszerpihenőjéből, és továbbsodorták a Viktória-földön található Adare-fok irányába. Itt találkozott azokkal a hullámokkal, melyek darabokra törték.

Ma még egyáltalán nem bizonyított, hogy a B-15A-hoz hasonló hatalmas jéghegyek megjelenését a globális felmelegedés eredményezi. Az ilyen óriások kialakulása ritka és elég nehezen magyarázható. További kutatást igényel majd annak a megállapítása, hogy keletkezésükben van-e ciklikusság. Az új eredmények fényt deríthetnek arra is, hogy hogyan megy végbe a hatalmas jéghegyek szétroppanása, amely ugyanaz a folyamat, mint amellyel ezek az óriások leválnak az antarktiszi jégmezőről.

Ladányi László