Véget ért a Discovery küldetése

2005. augusztus 9-én sikeresen befejeződött a Discovery repülése, az STS-114-es küldetés. A Columbia katasztrófája óta ez volt az űrrepülőgépek első útja, amely egyben a biztonsági fejlesztések vizsgájaként is szolgált. Képes összefoglalónk.

Képek a Discovery visszatéréséről

Az új biztonsági rendszabályoknak megfelelően a 2005. július 26-án startoló Discoveryt számtalan kamera követte - mint utólag kiderült, nem is feleslegesen. Az induláskor néhány hővédőcsempe kisebb töredéke vált le, emellett néhány másodperccel a segédrakéták leválása után a fő hajtóanyagtartályról is legalább három szigetelődarab távozott, amelyek közül szerencsétlen esetben komoly sérülést okozhatott volna egy fél kilogrammos, 80x35 centiméteres habszivacs-töredék. A tartálynak ez a szigetelése az erős légáramlatoktól védi az alatta futó vezetékeket, és a szélcsatorna-kísérletek szerint nélkülözhetetlen eleme a rendszernek. A Columbia 2003-as katasztrófáját egy hasonlóan levált szigetelőelem okozta, ezért eleve terveztek egy olyan javítást is, ami a most érintett részt változtatta volna meg - azonban erről később mégis letettek. Így összességében elmondható, hogy bár a fejlesztések jelentős része a fő hajtóanyagtartályt érintette, a legkomolyabb problémákat egyelőre nem sikerült megoldani.

A NASA nem tétlenkedett: az események elemzése után, alig két nappal a startot követően ismét repülési tilalmat vetett ki az űrrepülőgépekre. Bill Parsons, az űrrepülőgép-program igazgatója azonban rögtön le is szögezte: a levált anyagdarab nem sértette meg a keringőegység külső burkát. A legénység először a földi irányítóktól szerzett tudomást a start közben levált elemekről. Eileen Collins, a Discovery parancsnoka csalódottságának adott hangot, mivel a felszállás során a legénység semmiféle hibára utaló jelet nem tapasztalt.

Július 28-án a Discovery Chile felett dokkolt a Nemzetközi Űrállomáson. A Columbia közel ezer nappal ezelőtti katasztrófája óta az első alkalom, hogy a két űreszköz összekapcsolódott.

Az STS-114 küldetés keretében az asztronauták három űrsétát végeztek, amelyek során részben a Nemzetközi Űrállomáson végeztek javításokat és fejlesztéseket. Az ISS robotkarjával a Discovery raktéréből kiemelték az olasz építésű Raffaello logisztikai ("teherszállító") modult, és az űrállomáshoz csatlakoztatták. A modulból mintegy 15 tonnányi felszerelést, vizet és élelmiszert rakodtak át az űrállomásra, majd belepakolták a több mint két éve halmozódó szemetet, és lehozták a Földre. Az emberiség legnagyobb technikai teljesítményeként emlegetett űrállomáson így újra emberhez méltó körülmények között, nem pedig egy szemétdomb tetején dolgozhatnak az űrhajósok. A küldetés során fejlesztették az ISS kommunikációs rendszerét, egy új rakodóplatformot rögzítettek a külső felületre, és kijavították az egyik giroszkópot.

A küldetés legfontosabb feladata a biztonsági fejlesztések tesztelése és az ezekhez kapcsolódó kísérletek kivitelezése volt. Az űrrepülőgép meghosszabbított robotkarjára szerelt kamerákkal sikeresen végeztek burkolatellenőrző vizsgálatokat a pályára állás után, majd a dokkolás előtt az űrállomásról is alaposan körbefényképezték a magát minden oldalról megmutató Discoveryt.

A végén a gépen mintegy 25 kisebb sérülés mutatkozott, és a NASA némileg váratlanul úgy döntött, hogy ezek közül kettő még odafent javításra kerül. Az űrrepülőgép hasi részén a hővédő csempék közötti réskitöltő elemek közül kettő elmozdult eredeti helyzetéhez képest. A szakemberek nem tudták pontosan megállapítani, milyen következményekkel járhat a felületből kinyúló elemek viselkedése a visszatérés során. Mivel minden veszélyforrást minimalizálni akartak, a harmadik űrséta alkalmával Stephen Robinson asztronauta eltávolította a két kilógó darabot. Ehhez hasonló műveletet eddig még nem végeztek a világűrben.

A történelmi javításhoz készülődő Stephen Robinson a Nemzetközi Űrállomás robotkarján (Fotó: NASA)

A NASA ezután még egy űrsétát és újabb javításokat fontolgatott. A parancsnoki ablak alatt kiálló, 50x10 centiméteres feljött szigeteléscsík volt az utolsó elem, amellyel kapcsolatban felmerült, hogy veszélyeztetheti a visszatérést. A szélcsatornában végzett kísérletek alapján azonban kiderült, ha le is szakad a kérdéses darab, nem jelent komoly veszélyt a Discoveryre. Az összes többi sérülésről szintén megállapították, hogy nem veszélyezteti a leszállást.

A Discovery vasárnap, magyar idő szerint 9.24-kor vált külön a Nemzetközi Űrállomástól. A legénység először hazai idő szerint hétfőn délelőtt próbálkozott volna a floridai leszállással, de a rossz időjárás ezt nem tette lehetővé. Kedden sem javult az idő Floridában, így az űrrepülőgép és legénysége a kaliforniai Edwards-légibázison landolt, hazai idő szerint 14.12-kor. A kaliforniai landolás egymillió dolláros pluszköltséget jelent a NASA számára: ennyibe kerül majd a Discovery visszaszállítása Floridába.

A leszállás végig a tervek szerint, rendben zajlott. Ezzel véget ért a Discovery küldetése, amely az első lépés volt a NASA "Vissza az égbe" (Return to flight) programjában: a Columbia tragédiáját követő több mint két éves kényszerpihenő után ismét szolgálatba állt az amerikai űrrepülőgép-flotta.