Megszületett az első klónozott kutya

Vágólapra másolva!
A világ első klónozott kutyájáról számol be a Nature tudományos szaklap múlt heti számában egy dél-koreai kutatócsoport. Az állat megszületéséhez több mint ezer petesejt felhasználására volt szükség, melyeket összesen 123 szukába ültettek vissza.
Vágólapra másolva!

A 123 nőstény összesen két kiskutyának adott életet. Az első élve született utód a Snuppy nevet kapta, aki mostanra már több mint két hónapos. A másik kiskutya nem sokkal a születése után elpusztult.

Dolly, a bárány volt az első testi sejtből klónozott állat, aki már majdnem tíz éve, 1996-ban született (1997-ben mutatták be a nagyközönségnek). Az elkövetkező években számos állatfajt: szarvasmarhát, nyulat, egeret, macskát, patkányt, lovat sikerült klónozni, több-kevesebb sikerrel. A klónok előállítása a gyakorlatban meglehetősen sok buktatót rejt magában.

A kutya klónozása sokáig megoldatlan feladatnak bizonyult, mert a kutyapetesejtet nagyon nehéz mesterséges körülmények között érlelni. Más emlősállatoktól eltérően ugyanis a kutya petesejtjei sokkal éretlenebb formában lökődnek ki a petefészekből, és 2-3 napra van szükségük ahhoz, hogy érett sejtekké váljanak. Ezt az időt a petevezetőben töltik el, mielőtt leérnek a méhbe. A koreai kutatócsoport a petesejteket már érett állapotukban távolította el a szuka petevezetőjéből, így nem volt szükség a petesejt előkezelésére.

A petesejtek magját eltávolították, és az üres peteburkot egy afgán agár füléből származó, apai és anyai kromoszómákat egyaránt hordozó testi sejttel, egy bőrsejttel egyesítették. A klónozott szervezeteket más kutyák méhébe ültették be, és 22 nap múlva három szukánál mutattak ki vemhességet. Lényeges megfigyelés, hogy minél hamarabb ültették vissza a petesejteket, annál nagyobb volt az esélye a sikeres vemhességnek.

Snuppynak, az első klónozott kutyának egy labrador béranya adott életet. A kiskutya császármetszéssel született a vemhesség 60. napján, és mintegy fél kilót nyomott, ami az afgán agárnál normális születési súlynak számít. Az egyik vemhes nőstény elvetélt. A másik élve született klónkutya 22 naposan elpusztult: a születést követően légzési problémákkal küszködött, majd tüdőgyulladást kapott, de a boncolás során nem találtak semmilyen fejlődési rendellenességet vagy más betegséget.

Bár a kutyaklónozás hatékonysága rendkívül alacsony, a kísérletekből mégis hasznos információkat szerezhetnek a kutatók a klónozás technikai kérdéseire vonatkozóan. Továbbá, amennyiben rendelkezésre állnak majd kutya-őssejtvonalak, számos élettani és patológiás mechanizmus tanulmányozására is alkalmas állatmodelleket tudnak létrehozni. Szakemberek véleménye azonban szerint a dél-koreai kutatók által alkalmazott eljárás - annak ellenére, hogy végül is sikerhez vezetett - nem jelent igazából áttörést a kutyaklónozás területén. Azt már eddig is sejtették, hogy nem lehetetlen kutyát klónozni, de az eljárás túlságosan komplikált, idő, munka és pénzigényes, így a befektetés mértéke nem arányos a belőle származó esetleges haszonnal.

A kutatócsoport vezetője, Woo Suk Hwang már több alkalommal is jelentős eredményeket ért el az emberi terápiás klónozás területén. 2004-ben azzal keltette fel a világ figyelmét, hogy kollégáival elsőként sikerült létrehoznia emberi embrionális őssejtvonalat klónozással, 2005 májusában pedig ugyanezt végrehajtotta, de a klónozáshoz használt sejtek most különböző betegségekben szenvedő emberekből származtak. A kutató a kutya klónozásánál is a terápiás lehetőségeket hangsúlyozta, kiemelve, hogy a kutyán számos emberi betegség lenne tanulmányozható.