Halálos kórokozó rókákból

Az elmúlt időszakban számos híradás beszámolt arról, hogy a rókákban újabb veszélyes, sőt az emberre nézve halálos kórokozót fedeztek fel. Cikkünkben erről a "titokzatos" betegség, az ún. humán alveoláris echinococcosis kórokozójáról, az Echinococcus multilocularisról lesz szó.  

A rókák bélrendszerében élő, embernél súlyos májkárosodást okozó élősködőt, az Echinococcus multilocularis galandférget az Alpokban már évtizedek óta ismerik, vagyis szó sincs új keletű kórokozóról. Csupán Magyarországon számít annak: a Fertő-tó környékén csak néhány évvel ezelőtt ütötte fel fejét.

Az apró élősködő teste 2-4 egységből, ún. ízből áll, kifejlett állapotában 3-10 mm hosszú. Lárvákkal szaporodik, s ezek a lárvák jelentik a veszélyt. A felnőtt galandférgek általában a rókák vékonybelében élősködnek, az azonnal fertőzőképes peték a rókák ürülékével jutnak a szabadba. Bár a róka gazdaként szerepel, maga nem betegszik meg. A peték a külvilágban akár egy évig életben maradhatnak. A környezetben szétszóródnak, terjedésüket a szél, illetve legyek is elősegítik. A petékkel szennyezett földön termő élelmiszerek, de a szennyezett víz is a fertőzés forrása lehet. Ez úton jut a kórokozó kisrágcsálókba, ritkán az emberbe is. Veszélyeztetettek, akik közvetlen kapcsolatba kerülhetnek rókákkal, főként a vadászok, erdészek.

A humán alveoláris echinococcosis ritka kórkép, Magyarországon eddig még nem diagnosztizálták. Mivel azonban a környező államokban előfordul, előbb-utóbb hazánkban is számolni kell megjelenésével. A lárvák nem ürülnek ki az emberi szervezetből, emberről-emberre nem terjed, ezért az ember zsákutcának tekinthető a féreg életciklusa szempontjából.

Az ember belébe jutott petékből kikelő lárvák átfúrják a bélfalat és a vérárammal a szervezet bármely részére szóródhatnak, de főleg a májba, tüdőbe, agyba, csontokba jutnak, illetve telepednek meg. Itt a lárva tömlő, ún. ciszta alakot ölt és növekedni kezd. A növekvő tömlők károsítják a szöveteket, szerveket és súlyos panaszok megjelenéséhez vezetnek. A fertőzés kezdeti szakasza általában tünetmentes. Az első panaszok többnyire a fertőzést követő évek múlva jelentkeznek először. Májtáji fájdalom, májmegnagyobbodás, étvágytalanság, majd sárgaság jelentkezhet. A tüdő-ciszta köhögést okozhat. A hólyag megrepedésekor súlyos, gyors allergiás válasz, anaphylaxia léphet fel.

A betegség jelentőségét súlyos klinikai lefolyása és a fertőzöttek magas halálozási aránya adja. Ha nem kezelik időben, a kórkép még ma is gyógyíthatatlannak számít, annak ellenére, hogy a korai diagnosztika és kezelés előrehaladásával a halálozási arány kb. 90%-ról 10%-ra csökkenhet. A korai diagnózis javítja a teljes gyógyulás esélyét.

A beteg panaszainak és a klinikai tüneteknek az értékelésén túl képalkotó eljárásokkal (CT, MRI, röntgen, ultrahang) és vérvizsgálattal (immunoblot teszt, ELISA, HA) az esetek többségében ma már biztonsággal felállítható a diagnózis. Utóbbi eljárásban a vérből a parazita testanyagaival szemben termelődött ellenanyagokat mutatják ki. A vizsgálatot a veszélyeztetett embereknél minden évben célszerű elvégezni. A korai diagnózis ugyanis óriási jelentőséggel bír az eredményes kezelés szempontjából. Echinococcus célvizsgálatokat a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ és a megyei ÁNTSZ-ek parazitológiai osztályai végeznek.

A betegség kezelése nehéz, alapvető módja az Echinococcus ciszta sebészi eltávolítása. Ez akár teljes, végleges gyógyulást eredményezhet. Egy további módszer a ciszta megcsapolása. Ebben az esetben a leszívott folyadék helyére a lárvákat károsító folyadékot fecskendeznek be, majd ezt is leszívják. A sebészeti kezelés kiegészítésére, valamint az operálhatatlan betegeknél egyaránt alkalmazhatók a hosszú távon is jól tolerálható Echinococcus-elleni gyógyszerek (pl. albendazol és mebendazol nevű benzimidazol származékok). A drága gyógyszeres kezelés hosszú ideig, akár egy életen át elhúzódhat. A fő problémát a felismerés nehézsége és a hosszú, többéves lappangási idő okozza. A tünetek jelentkezésekor a beteget operálni már nem lehet.

A megelőzésben nagyon fontos a szennyezett ürülék szervezetbe jutásának elkerülése. Az erdőben kutyával tett kirándulásokat követően nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kutya szőrzete is szennyeződhet rókaürülékkel. A kutyák rendszeres állatorvosi vizsgálata, a féreghajtás szintén kiemelten fontos, különösen, ha a kutya dögfogyasztásának lehetősége felmerül.
Az alapos kézmosás, a használati eszközök tisztítása egyszerű, de hatékony óvórendszabály. Nyers gyümölcs és zöldség csak gondos mosás után fogyasztható, hiszen számolni kell földdel, ürülékkel való szennyezettségükkel. Különös gondosságot igényel az eper, szamóca, málna, egyéb, a talajszinthez közel termő gyümölcsök, gombák alapos tisztítása.

A galandférgesség a kutyatartók számára egyébként nem új dolog. A kórokozó egy másik típusa, az Echinococcus granulosus ugyanis a kutyák bélrendszerében élősködhet. Gyakorlatilag az egész világon, így Magyarországon is előfordul. A féregpetékkel szennyezett növényeket a növényevő állatok (pl. a juh, szarvasmarha, kecske, ló), a sertés, olykor az ember is elfogyasztják. A kutya fertőzött ürülékkel szennyezett szőréről kézre került és lenyelt peték révén is fertőződhet az ember. A petékből ebben az esetben is a bélben fejlődnek ki a lárvák. Ún. cisztás echinococcosist okoznak, ami enyhébb lefolyású a másik típusúnál. Az élősködő miatt fontos a kutyák rendszeres féregtelenítése.

Cseh Júlia